FELÁLLÁS: SZKLERÓZIS MULTIPLEX 

Tekintettel a 2010 óta gyarapodó bizonyságok nagy számára, nem tudunk minden esetet bemutatni, ehelyett törekszünk minél átfogóbb, színesebb képet adni Jézus Krisztus mindenhatóságáról.

Amit egyszer Jézus elvégzett valaki életében, az Őt dicsőíti, így hirdetni kell! Az, hogy ki, miként élt a gyógyulás kínálta változás lehetőségével - az ehhez felkínált segítségünkkel - és tudta a szabadságát megőrizni, már mindenkinek a saját felelősége! Kérlek olvasd el a "GYÓGYULÁSRÓL" című fejezetet!

1./ ANIKÓ

Harmincas éveiben járó (más felekezethez tartozó) hölgyet hoztak az egyik Istentiszteletre, aki szklerózis multiplexben szenved és a teste már nagyon legyengült! Csak botra támaszkodva tudott állni, akkor is bizonytalanul remegve. A járáshoz viszont már segítségre volt szüksége, az alkalomra is úgy vezették be. (Leültették a második sor szélére.)

A dícséret alatt, hirtelen szólt hozzám az Úr, hogy fennhangon jelentsem ki mindenki előtt, miszerint Anikót most megszabadítja és azt is mondjam ki, hogy milyen erők tartották rabságban a testét! Ezzel együtt egy látomásban megmutatta, amint Anikó boldogan nevetve szaladgál a gyülekezett előtt! Ezután mellé léptem, de rátekintve - látva, hogy a székén is csak a botjára támaszkodva tud megülni - hirtelen elbizonytalanodtam, így kértem, hogy mégegyszer láthassam gyógyultan! Abban a pillanatban megismétlődött a látomás és erős kényszerítést éreztem, hogy most, azonnal végezzem el, amit kell! Ezért kértem, hogy álljon le a dícséret és elkezdtem hangosan, kézrátétellel imádkozni Anikóért, akit közben felsegítettek. Az ima igen rövid volt, csupán közöltem, hogy "Azt mondja az Úr: most megszabadítom Anikót a ...... (itt megneveztem az Őt fogvatartó erőket) igájából!" Majd Jézus nevében megtörtem ezek erejét az élete felett. Mindez néhány másodpercig tartott, de mire befejeztem, Anikó - anélkül, hogy erre bárki bíztatta volna, vagy bármit tudott volna a látomásomról - boldogan, örömében sírva-nevetve szaladgált a gyülekezet előtt! A továbbiakban az egész dícséretet, ami még legalább fél órát tartott, végig táncolta! Egy hét múlva, a következő Istentiszteleten is folyamatosan táncolt a dícséret alatt, teljesen visszanyerte a fizikai erejét, a teste fölötti uralmát! Ezután megbeszéltem Vele, hogy bármikor szívesen látjuk, de térjen vissza a saját gyülekezetébe és e csoda révén segítsen az ottaniaknak! (W.V.)

2./ ANETT

Negyvenes évei elején járó hölgy, aki szklerózis multiplex miatt már 4 éve nem állt föl a kerekesszékből! Azonban amikor a megtérését követően - a már felé szolgáló társammal, Wéber Andreával - imádkoztam érte, kilépett a székből és járóketettel kezdett közlekedni a lakásban! Távozásunkkor kikisért minket és sírva fakadt a meghatottságtól, amikor először újra át tudta LÉPNI  a szoba néhány centis küszöbét! 

A következő alkalommal (egy héttel később) már percekig meg tudott állni, stabilan, remegés nélkül! Nem volt szüksége segítségre vagy a járókeretre, "csak álldogált" és örültünk!

Mintegy két-három hónap elteltével eljött a pécsi Istentiszteletre és ismét imát kért. Ekkor már kifordulva a megkezdett útról, visszaszokott a kerekesszékbe. Az ima után kértem, hogy álljon fel és járjon, mire kiszállva a székből, 7-8 métert lépkedett! Csupán a kezével támaszkodott rám, mindkét lábát lassan emelgetve haladt, egyre távolodva a kerekesszéktől, az ott lévők örömteli döbbenetére! Az említett távolságot megtéve egyszer csak hátra nézett és meglátva, milyen messzire merészkedett, elbizonytalanodott és visszaült. Az elkövetkező hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy valójában megijesztette a  felépülés lehetősége és az elmúlt időszak megtapasztalásai, mert már érzelmileg és fizikailag is teljesen a "gyógyíthatatlanságra", "kiszolgáltatottságra", a felé megnyilvánuló sajnálatra épülő életre rendezkedett be és nem kívánt ebből kiszakadni! Bármilyen érthetetlen is, de sokan vannak így, hogy a nehéz helyzetük miatt keseregnek, de szabadulni valójában nem akarnak, csupán így tartják fent a feléjük való részvétet, figyelmet! Ez igen sajnálatos, de aki nem akar meggyógyulni - még, ha mondja is - azt Isten nem gyógyítja meg, hiszen szabad akaratatot adott! (W.V.)