BESZÉD, HALLÁS, LÁTÁS

Tekintettel a 2010 óta gyarapodó bizonyságok nagy számára, nem tudunk minden esetet bemutatni, ehelyett törekszünk minél átfogóbb, színesebb képet adni Jézus Krisztus mindenhatóságáról.

Amit egyszer Jézus elvégzett valaki életében, az Őt dicsőíti, így hirdetni kell! Az, hogy ki, miként élt a gyógyulás kínálta változás lehetőségével - az ehhez felkínált segítségünkkel - és tudta a szabadságát megőrizni, már mindenkinek a saját felelősége! Kérlek olvasd el a "GYÓGYULÁSRÓL" című fejezetet!

1./ VALI

Egy testvérnő kért, hogy imádkozzak a 10 éves tanítványáért, aki koraszülött volt (6 hónapra jött a világra) és születése óta süket-néma! A találkozóra menet, imádkozás közben kijelentést kaptam, miszerint a kislányt még az anyukája hasában megátkozták, továbbá az anyuka meg van keseredve, mert a férje elhagyta, ráadásul kényszerüségből a szüleinél laknak. Mindezt gyorsan le is írtam egy cetlire.

Megérkezéskor kértem az anyukát, hogy meséljen magáról. Néhány percben elmondta az Őt leginkább nyomasztó dolgokat, aminek a lényege az volt, hogy: A kislányát, még a hasában, a kezét rátéve megátkozta egy rokona! A férje elhagyta Őket, ami miatt nagyon keserű és mérges! Kénytelen volt a szüleihez költözni, de ez csak mégnehezebbé teszi a helyzetüket... Miután befejezte, megmutattam Neki a papír! Ez rögtön meggyőzte arról, hogy most valóban nem csupán emberek segíteni akarásáról van szó, hanem jelen van Jézus Krisztus, aki mindenkinél jobban ismeri, hiszen ezekről a történésekről a velem lévő - engem odahívó - testvérnő sem tudott! Nagyon meglepődött és ez annyira meggyőzte, hogy azonnal át is adta életét az Úrnak!

Elmondta még, hogy évek óta erős, csillapíthatatlan derékfájdalom gyötri, ami nagyon megnehezíti a mozgását. Ezután imádkoztam érte, majd kislányához, Valikához fordultam. Kértem, hogy beszéljen, de csak artikulátlan hangokat tudott kiadni, teljesen érthetetlen volt. Nem is lehetett beszédnek nevezni, csak valamiféle hangos nyöszörgésnek. Amikor rátettem a kezem a fejére, azt mondta az Úr, hogy addig tartsam rajta és törjem az átkot, amíg Ő nem szól! Így is tettem. Mindez kb. 7-8 percig tartott, majd szólt, hogy dugjam az újjam a kislány jobb fülébe, utánna pedig erővel szorítsam meg a fejét! Ennek is engedelmeskedtem. A szolgálat végeztével eljüttünk.

Valikának fél órával később - már az otthonukban - elkezdett égni a jobb füle és erős fejfájása lett, majd hirtelen megjött a hallása! A füle mellett tapsolva örömködött, élvezve, amit addig még nem tapasztalt, hogy hall! Másnap reggel az iskolába érkezve, az anyuka boldogan újságolta a testvérnőnek a történteket, továbbá a saját bizonyságát is, miszerint reggel úgy ébredt, hogy elmúlt a derékfájása! Valika még napközben, az órák szünetében is a füle mellett tapsolgatott! Három hét elteltével rövid videókat kaptam Róla, amint ül az iskolapadban és immár gyönyörűen arkikulálva, érthetően beszél. Pl.: "Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó." Vagy, ahogy később váratlanul odaszól a felvételt készítő testvérnőnek, a sorsát nagyon szivénviselő tanítónénijének: "Szeretlek Erika néni!". (W.V.)

2./ KISFIÚ

Egyik Istentisztelet előtt odajött hozzám egy testvérnő és elmesélte, hogy van egy 4 éves fiúunokája, aki néma, még nem beszél! Ő folyamatosan közbenjár érte, és néhány nappal korábban szólt hozzá az Úr, miszerint tőlem kérjen imát! Mindaddig csak látásból ismertük egymást, de most odajött és megkért, hogy áldjam meg a gyermek pólóját! Kezem a ruhadarabra helyezve imádkoztam a kisfiúért, majd elment. Később boldogan mesélte, hogy a kisfiú egy héttel azután, hogy hazavitte a megáldott pólót, megszólalt, ráadásul felszabadultan és sokat beszél! Másfél hónap elteltével már arról számolt be, hogy magabiztos lett és továbbra is bőbeszédű, ami a szülőket és az óvónőket is egyaránt boldoggá teszi! Emlékbe egy nagy, színes fényképet kaptam a kisfiúról, amint gyönyörű mosollyal tekint rám! (W.V.)

3./ IDŐS NÉNI 

Evangélizáció során egy idős nénit vezettek elém a rokonai, hogy imádkozzak érte, mert néma! Az Úr rögtön megmutatta, hogy elhunyt a férje és akkor némult meg. Ezt meg is erősítették, kiegészítve azzal, hogy a haláleset révén agyvérzést kapot és innen ered a némasága. Ekkor a fejére helyeztem a kezem és imádkozni kezdtem érte, mire erőteljesen betöltötte a Szent Szellem és éreztem, hogy már meg tud szólalni. Kértem, hogy mondja: "Szia Viktor!", mire egymás után többször is elismételte ezt a mondatot! Ezután arra kértem, hogy mondja: "Szeretlek Jézus!" és ezt is elkezdte jól érthetően ismételgetni!  Ekkor már a Vele lévőket kértem, hogy sétáljanak félre és beszéltessék. Néhány perc múlva láttam is, amint ültében körül állják és beszélgetnek. (W.V.)

4./

"Újra jól hallok!"

Egyik fiatal testvérnő, Detti évek óta, orvosilag is megállapított halláskárosodásban szenvedett! Azonban a legutóbbi virrasztásunkon, miután imádkoztam, meglepve közölte, hogy hirtelen erősebbek és tisztábbak lettek a környezetéből érkező hangok! Döbbenten tapasztalta, miszerint teljesen helyreállt a hallása! Meghatotta és nagy örömmel töltötte el Jézusnak ez a váratlan ajándéka! (Wohlfarth Viktor)

Hallgasd meg az érintett beszámolóját a YOUTUBE csatornánkon!

5./ JULIKA 

Nagy erejű ütés érte a jobb szemét, amitől az bedagadt, csupán egy vékony, folyamatosan váladékozó csík maradt a helyén, valamint erős fájdalom gyötörte! Nagyon látványos és csúnya volt, rátettem a kezem és néhány mondattal imádkoztam érte! Ez egy házicsoport összejövetel végén volt, így utánna el is jöttem onnan. Előtte még mindenkit bíztattam, hogy vegyenek részt az esti Istentiszteleten, de Julikát nem volt hitem ebben bátorítani! Mintegy 4 órával később, az Istentiszteletre érkezve, megszólított. Odafordulva döbbenten láttam, hogy teljesen egészséges a szeme, nyoma sincs a korábbi sérülésnek! A Vele lévők elmondták, hogy távozásom után egy-két perccel Julika hirtelen, nagy hangon felkiáltott és elvette az addig a szemén tartott kendőt, amikor is meglepve látták, hogy teljesen leapadt és helyreállt a korábbi állapot! Igy végül Ő is eltudott jönni az alkalomra! (W.V.)

6./ CSABA 

Munkahelyén maró gőz csapott a szemeibe és ez miatt hetek óta gyenge, homályos-fátyolos volt a látása! Kézrátételes ima után azonnal elmúltak a panaszai! (W.V.)

7./ ERZSÉBET

Istentisztelet alatt, miközben egy testvérnőért imádkoztam, Neki is elmúlt az évek óta tartó, a szemei váladékozásával járó fényérzékenysége! (W.V.)

8./ VIKTOR

Nagyobbik, 24. életévében lévő fiamnak (Viktor) napok óta enyhén fájt a torka, a füle, majd hirtelen belázasodott! Imádkoztam érte, de a hőmérséklete két napig, még gyógyszerek hatására sem ment 38 fok alá, miközben nagyon fájtak a combizmai, emésztési zavarai voltak és igencsak elgyengült! Az éjszakát járkálva és időnként fotelban ülve, csak percekre bealudva töltötte! A második nap délutánján már azon gondolkodtunk, hogy nem a korona vírus "munkálkodik-e" benne? A légúti panaszok, a láz, az izomfájdalom és emésztési zavar egyaránt lehetséges tűnetei a fertőzésnek, ami gyanakvásra adhat okot, hát még az együttes meglétük! Azt fontolgattuk, hogy kell-e jeleznünk ezt, hogy megbizonyosodjunk a valós helyzetről! Továbbá Viktor is már nehezen viselte a terhet, egyre sürgetőbb volt, hogy javuljon a helyzet! Ugyanakkor a belső bizonyságom azt mutatta, hogy nem a vírus a baj oka és az állapota miatt sem kell mentőt hívnunk!

Ekkor vezetést kértem az Úrtól, amikor is késztetést éreztem a Biblia kinyitására! Az alábbi igét kaptam: "...és hozzá vivék mindazokat, akik rosszúl valának, a különféle betegségekben és kínokban sínylődőket... és meggyógyítja vala őket." (Máté 4/23-25) Hát, ahogy ránéztem a fiamra, teljesen illet rá az előbbi leírás, én viszont megerősödött hittel vettem a szolgálatra való felhívást!

Újra kézrátétellel imádkoztam érte, aminek hatására megszünt a láza, minden más tünettel együtt! Tehát nyilvánvalóvá vált, hogy nem a korona vírussal van dolgunk (vagy ha az okozta a problémát, akkor MÁR nincs vele dolgunk), továbbá a fiamnak nem kis megkönnyebbülést jelentett a láztól és a többi nehézségtől való szabadulás! Így minden értelemben szükségtelenné vált mentőt hívnunk! Jó állapotban töltötte a nap hátralévő részét és így is feküdt le aludni.

Azonban reggel rendkívül erős fülfájással ébredt, ami szintén nem múlt el sem ima, sem gyógyszer hatására! Így töltötte a napot, majd az éjszakát (két óra felületes alvással), de a fájdalma csak fokozódott! Tekintettel az előzményekre, a korábbi tüneteket is figyelembe véve, nyilvánvalóvá vált, hogy középfültőgyulladása van! Reggel 7 órakkor már azon voltunk, hogy elmegyünk egy szakrendelésre, hogy akár fülfelszúrás árán is, csak csillapodjon a fájdalma! Ő már el is készült és az indulásra várt, amikor túllépve a felé való sajnálatomon és gyors cselekedni akaráson, ismét az Úrhoz fordultam! Ezúttal is gyógyulásról szóló igét kaptam, amit először nem volt bátorságom közölni Vele, ezért megerősítést kértem, ami hasonló igében nyilvánult meg! Ráadásul erős belső bizonyságom volt, miszerint délután 5 órára megszabadul a fájdalomtól és túl lesz a nehezén! A mikéntjéről nem volt látásom!

Végül elmondtam Neki, "mi a helyzet", hozzá téve, hogy ha mégsem javul 5-ig, akkor azonnal orvoshoz viszem! Ekkor már beszélni és ülni is nehezen tudott, de elfogadta, csupán annyit jegyzett meg, hogy ezek szerint még 10 órát kell várnia, hogy így vagy úgy, de jobban legyen! Ám hittel, bizalommal tűrt tovább!!

Viszont még délelőtt, egy beszélgetés során felhívták a figyelmem, hogy előbb telefonálni kell a szakrendelésre, jelenleg nem mehetünk "csak úgy" oda! Néhány perc múlva Viktor már telefonkapcsolatban volt a szakorvossal, aki megerősítette, miszerint középfültőgyulladása van! Nem kellett bemennünk, mert e-receptet írt, amit félóra múlva már ki is váltottam. Bevette a gyógyszereket, miknek hatására szinte azonnal jobban lett és elaludt! Délután 5 órára már összehasonlíthatatlanul jobb állapotban volt! Az azóta eltel két napban pedig teljesen eltűnt a fájdalom, és rohamosan nyeri vissza az erejét!

Érdemes erőt venni a felelmeinken, nem a láthatókra nézni (ami a gyermekeink esetében nem kis feladat) és nem kapkodni, nem előreszaladni, hanem kivárni, hogy mi az Úr terve az adott helyzetre! Így mi nem hívtuk ki fölöslegesen a mentőt és nem teszteltek minket potyára, továbbá később nem rohantunk be hiába a rendelőbe, és nem tettük ki magunkat fölöslegesen a fertőzésveszélynek sem...! Így pedig módunk lett újabb megerősítést kapni arra, hogy fontos tudni hosszan tűrni, és csak amit és amikor kell, azt tenni, hogy végül győztesként jöjjünk ki az adott helyzetből! Megkímélve magunkat minden fölösleges, félelemből eredő kapkodástól, stressztől, a hiábavaló cselekedetek fáradalmaitól, és ezek keserűségétől, amiket egyébként mások ilyenkor mindig végig élnek! (W.V.)