A  JÁRVÁNYHELYZET BIZONYSÁGAI

Jézussal minden körülmények között az ÉLET világos oldalán, biztonságban jársz!

Adjanak hitet, bátorságot az itt leírt bizonyságok, hogy az ijedségeid ne válhassanak félelemmé! Mert ijesztő, ha az ember azt hiszi elkapta a vírust! Ijesztő, ha bizonytalanná válik a munkája, az anyagi helyzete..., de láthatod, hogy Jézussal minden a javunkra válik! 

1./

2./

Családom tudomására jutott, hogy egy ismerősünk covidos lett! Súlyos állapotban került kórházba, "oxigénbúrát" tettek rá, tüdőembóliát kapott, és mindezek mellett asztmás is! Sem enni, sem beszélni nem volt képes! Egy testvérnőt is bevonva, anyukámmal és bátyámmal az otthonainkból imádkozni kezdtünk érte.

A rákövetkező napokban (kb. 1 hét alatt) határozottan jobban lett, nem volt már szüksége a folyamatos oxigénre, újra tudott enni és beszélni! Végül a pénteki online Istentiszteleten az egész közösség imádkozott érte. Ekkor pásztorunk az Úrtól inspiráltan kijelentette, hogy a következő hétvégére hazamegy a kórházból! És valóban, azon a héten csütörtökön a hölgy már otthon volt! Jó érzés győzni a gonosz fölött! (Gyenis Márti)

3./

A vírus elleni 2. oltásom felvétele után nem sokkal telefonált a nagyobbik fiam, hogy egy ismerősénél, ugyanezt az oltóanyagot megkapva, a 2. adag következményeként erős orr és altesti vérzés jelentkezett, aminek súlyos következményei lettek. Ezután a hívás után röviddel - munka közben - az egyik kuncsaftom arról számolt be, hogy szintén, az általam is megkapott oltás 2. dózisa orrvérzést és altesti vérzést okozott nála. Az elmondások alapján nem sima vérzésről, hanem valamiféle alvadt, darabos vér megjelenéséről volt szó!

Egy-két órán belül haza érkeztem és azt vettem észre, hogy alvadt, nem szokványos állagú vér kezd el jönni az orromból! Ekkor - nem engedve a korábban hallott történések okozta ijedségnek - erőteljes szellemi harcba kezdtem, amikor is gyakoroltam Krisztustól való hatalmam az engem támadó erők fölött! Azonnal megszünt az orrvérzés, és a későbbiekben sem jelentkezett semmilyen további tünet, így a másoknál tapasztalt altesti vérzés sem! Ennyiben maradt! Hála Jézusnak, Aki harcra hívott el minket, hogy az Ő nevében győzzünk mindenek felett! (Wéber Andrea)

4./

Jóban vagyok a szomszéd nénivel, akinek a lánya elkapta a covid vírust és nagyon aggódott miatta! Ő nem hisz Istenben és csak azt mondogatta, hogy mit fog csinálni, ha meghal a gyermeke? A néniről tudni kell, hogy nem egy szorongó, pesszimista alkat. A lánya jó ideje lázas volt és nem tudott az ágyból sem felkelni! Szomszéd néni kétszer is elmondta, hogy sajnálja miszerint nem vallásos, mert így nem tud imádkozni érte. Felajánlottam, hogy majd én közbenjárok a lányáért! Nagyon megörült ennek. Meséltem testvéremnek, Dettinek is, aki szintén imádkozni kezdett érte. 

Néhány nap alatt a hölgy teljesen meggyógyult és vissza tudott menni dolgozni! A néni azóta is hálás a segítségért. Dícsőség Jézusnak! (Erős Barbara)

5./

Édesapám ismerőse covid-19 vírussal kórházba került, ahol a vírus szövődményeként stroke-ot kapott! Az orvosok a családot arról tájékoztatták, hogy a stroke következtében nem tud beszélni, nem tud önállóan mozogni és nem lát rendesen. Miután tudomásomra jutott az eset, elkezdtem imádkozni a betegért, (akinek még a nevét sem tudtam pontosan). Rövid időn belül javult az állapota, kikerült az intenzív osztályról és egy hét múlva azt mesélte édesapám, hogy az ismerőse sokkal jobban van! A rehabilitációs intézményben önállóan sétál, teljesen tudatánál van, beszélni is tud, így haza engedték otthonába. A család felkészülve a beteg állapotára még tolószéket is beszerzett neki, de erre már az Úr dicsőségére nem lesz szükség!🙂 (E. B., Detti)

6./

A Húsvét előtti napokban elbizonytalanodtam és tanácsot kértem a pásztoromtól (W.V.), hogy - tekintettel a járványhelyzetre - elmenjek-e a családommal a szüleimnél tartandó ünnepi összejövetelre, ahol a testvéremék is jelen szoktak lenni? Ő azt tanácsolta, hogy maradjunk otthon, de a döntést rám bízta. Közben két testvérnő is (Detti és Márti) ugyanezt javasolta. Így lemondtam  a vendégeskedést, de édesapám és a húgom meglátogatott. Viszont én úgy éreztem jobb, ha nem vagyunk egy légtérben, ezért a teraszon ültünk le kávézni. Közben erős késztetést éreztem, miszerint menjek be a fürdőbe és imádkozzak, vigyem fel Jézus vérét a családomra, az otthonomra, és ezt el is végeztem. 

Néhány nap múlva kiderült, hogy a húgom és családja fertőzött volt a vírussal és ki is tört rajtuk a betegség! Ellenben - dícsőség az Úrnak - mi nem fertőződtünk meg! (L.P.B.)

7./

Ismerősöm kérte, hogy az egészségügyben dolgozó testvéréért imádkozzak, mert covid-19 tünetek (láz, nehéz légzés) jelentkeztek nála! Kérését követően közbenjártam érte, majd 2 nap múlva lement a láza és 4 nap múlva a covid -19 teszt eredménye negatív lett! A korábbi tűnetek ellenére! Így pár nap múlva újra visszamehet dolgozni és nem esett ki hetekre a munkából. (E.B., Detti)

8./

Férjem nagybácsija covid-19 vírusos lett! 10 napig 39 °C fokos lázzal feküdt, amit gyógyszerekkel sem sikerült csillapítani! Miután tudomásomra jutott a hír, imádkoztam érte. Kettő nap múlva kaptunk újabb híreket az állapotáról, miszerint végre megszűnt a láza, de a nehéz légzése megmaradt, és továbbra is elutasított minden kórházi ellátást. Tovább folytattam az imádkozást, aztán pár nap múlva mégis belátta, hogy szüksége lesz kórházi kezelésre, ezért mentővel beszállították. A kezelőorvos elmondása szerint az utolsó pillanatban érkezett, fél nappal később már nem tudtak volna segíteni rajta és belehal! Mindezek ellenére lélegeztetőgépre nem volt szükség, csak oxigén pótlásra a terápiás kezelésében, a labor értékei pedig folyamatosan javultak! Karácsonyi ünnepek után telefonon felhívta a férjem és az első mondatai között szerepelt hogy: "Isten adott még egy esélyt!" Holott nem tudta, hogy imádkoztam érte!Ugyanakkor úgy érzem ezzel a mondattal az Úr üzent számomra, hogy fontos volt a közbenjárásom! (E.B., Detti)

9./ 

Szűkebb közösségünkben eddig, 2020. 12. 01-ig - a mintegy 30-ból - csupán két családban ütötte föl a fejét a vírus, ami már önmagában is jó bizonyság, hiszen szociális gondozón, üzletkötőn, étterem tulajdonoson, fodrászon át a kórházi orvosig sok szakmát képviselünk, így számtalan napi kontakt létesül, de mégis.... Ám a két eset még beszédesebb!

- Brigi férje covidos lett és hetekbe telt, mire kigyógyult belőle, viszont Brigi ezidő alatt nem betegedett le! Voltak elbizonytalanodásai, fizikai gyengeségek, de hittel mindig túljutott rajtuk és amellett, hogy jól van, immár 2 teszt is igazolta, hogy egészséges! Fontos tény, hogy Brigi a Tanítványság útját járja, míg férje nem tette még le az életét Jézusak! Ugyanakkor ezen időszak nehézségei segítettek Neki megnyílni Jézus Krisztus valósága felé, és nem mellékesen a házastársi kapcsolatuk is megújult! 

- Két fiam is elkapta a vírust. Áronon és Viktoron kb. 4 hete jöttek ki a tünetek. Mivel fiatalok, erősek, nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget (még ha voltak is nehézségeik). Én viszont egy-két nap elteltével azt vettem észre, hogy mérlegelem a következményeit annak, ha esetleg 53 évesen én is elkapom. Ettől rossz lett a közérzetem, ezért a következő reggel határozott szellemi harcba kezdtem! Ennek tárgya nem a betegség volt, hanem a szívem megtisztítása, hogy senkivel és semmivel kapcsolatban ne legyenek bennem rossz érzelmek (akár észrevétlenül belopódzott keserűség, méltatlankodás, vagy bármi), mert tudom, hogy csak így számíthatok Jézusnak a segítségére és hittel remélhetem, hogy a fiaimmal együtt, könnyen túl leszek az egészen!

Ám Jézus az elvárásaimat messze meghaladóan cselekedett! Az ima után nagy békesség és erő szállt rám! Éreztem, miszerint teljesen egészséges vagyok és az is maradok! Gyakorlatilag felül lettem emelve ezen a valóságon, ami így már nem érhet el! Lelkileg és fizikailag is megújúltam, erőre kaptam! Ez azóta is kitart, miközben a fiaim már rég jól vannak és a karantén alól is föl lettünk szabadítva! (W.V.)

10./ ZSUZSA

Zsuzsa kezelés céljából kórházba került, ahol is két más felekezetből (evangélikus és katolikus) származó hölgy volt a szobatársa. Az elzártságukat fokozta, hogy a járvány miatt karantén alá is helyezték Őket! Zsuzsa az eseménytelen napok és unalmas esték okán erős késztetést érzett, hogy hangossan fölolvasson a Bibliából! Egyszer bátorságot véve, felajánlotta ezt a többieknek, akik örömmel éltek a lehetőséggel! Innentől kezdve Zsuzsa esténként Zsoltárokat olvasott föl. Ha valamiért késlekedett vele, társai már "reklamáltak"! Egyikőjük meg is jegyezte, hogy biztosan nincs több ilyen szoba a kórházban, ahol esténként a Bibliát hallgatják! Talán nem tévedett! :) Mindeközben Zsuzsa már imádkozott is értük, tehát igen nagy bizalommal lettek felé! Milyen jó, amikor nem a saját bajaink kötnek le minket..., még egy kórházban sem!

Emellett Zsuzsa bizonyságtevő életet él, aminek az előbbieken túl is, számos gyümölcse van! Ám mindehhez kellett, hogy a tavaszi karantén alatt - engedve a belső késztetésnek -, minden életbeli feladat és nehézség ellenére, kihasználva a felszabadult időt, befelé fordulva kereste Jézussal a bensőségessebb, erőteljesebb (nem az értelmén, hanem szívbeli valóságon alapuló) kapcsolatot! Amit meg is lelt és ez mára az életében is jelentős változásokat hozott! (W.V.)

11./ 

Több napon keresztül éreztem szúró fájdalmat  a hátamban, ami átsugárzott a mellkasomba és a lábaim is fájtak! Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy a koronavírus okozta tüneteim vannak! Éppen a konyhában tevékenykedtem és dícsérethallgatás közben elkezdtem imádkozni. Úgy éreztem, hogy le kell térdelnem és széttárt karokkal kell tovább folytatnom az imádkozást.

Ekkor egy szelíd hangot hallottam belül, amint azt mondta: "Rózsa, nem érdemelted meg és délutánra megszűnnek a fájdalmaid!" Ezután bementem a nappaliba és elkezdtem a Bibliát olvasni. Eközben, hirtelen úgy éreztem, hogy megkönnyebbülök és rádöbbentem, miszerint elmúlt minden fájdalmam! Egyszerre sírtam és nevettem örömömben! Kimentem az udvarra és hangosan azt mondtam, hogy "Az Úr itt van velem és, amint igérte, megszabadított a fájdalmaimtól!" 

Egy másik napon erős fejfájással küzdöttem, de nem volt otthon az általam használt fájdalomcsillapítóból. Bevettem egy másikat, de nem múlt el teljesen a fájdalom. Úgy gondoltam korán lefekszem pihenni, mert eléggé kimerültem. Viszont hajnali fél kettőkör nagyon erős fájdalomra ébredtem. Most is megijedtem, mivel nem volt itthon a megfeleló orvosságból! 

Ekkor felkeltem és az ágyam mellett letérdelve, karjaimat széttárva imádkozni kezdtem. Rögtön éreztem az Úr jelenlétét és gyorsan annyira enyhült a fájdalmam, hogy vissza tudtam feküdni és elaludtam! Reggel mégjobb állapotban ébredtem, így könnyen kivártam, amíg délután elmentünk a megszokott gyógyszerért, amitől aztán még az a  "maradék", enyhe fájdalom is elmúlt! (Bogdán Rózsa)

12./

Fodrász vagyok és amikor elkezdődtek a koronavírus miatti rendkívüli intézkedések  és  a szépségszalonok nagy része bezárt, úgy éreztem Istennek az a terve, hogy én maradjak és beszéljek Róla az embereknek! Hiszen ez a helyzet arra is megfelelő, hogy akik eddig a napjaikat egy mókuskerékben élték, le tudjanak nyugodni és legyen lehetőségük átgondolni mi, illetve Ki az élet értelme! Ez így is zajlott, nagyon tartalmas hét volt! Majd arra éreztem vezetést, hogy zárjak be két hétre! Ennyi időre történő bezárás normál esetben azt jelentette volna, hogy abban a hónapban nem képződik nyereségem, csak a költségeimet termelem ki! De már megtanultam, hogy ne vitakozzak Istennel, hiszen az évek folyamán számtalanszor bebizonyította, hogy Ő GONDVISELŐ! 

Így eszembe se jutott aggódni! Ezalatt az időszak alatt nem is hívtak a vendégek! Majd arra éreztem vezetést, hogy heti két napra, rövidített munkaidővel, a kormány által előírt szabályokat beartva ismét dolgozzak! Az engedelemesség következménye, amit az Úrban való bizalom eredményezett: - elengedték az adót;  - a tulajdonos, akinek a kiadott üzletek jelentik a bevételt, felhívott hogy csak azokra a napokra kéri a bérletidíjat, amikor dolgoztam! Ennek a bevallásást lelkiismereti alapon várja tőlem; - a vendégek pedig olyan bőkezű szeretettel voltak felém, hogy a végeredményen úgy tűnik, mintha nem is lettem volna szabadságon, normál hónapot zárhatok!! ISTEN HŰSÉGES, BÍZZ BENNE!    (Wéber Andrea)

13./

Tavaly (2019.) december elején határozott elképzelésünk volt, miszerint kölcsönből felújítjuk a jelenleg üresen álló korábbi lakhelyünket (tulajdonunkban lévő kertes házrész), hogy azt mihamarabb kiadva, az idegenforgalomban kezdjünk vállalkozásba! Erről kérdeztük a pásztorunk, W.V. véleményét. Ő akkor úgy érezte, hogy jelenleg jobb, ha nem fektetünk ebbe pénzt! Azt javasolta, hogy várjunk néhány hónapot és majd akkor meglátjuk érdemes-e ezzel foglalkozni! Ekkor még sejteni sem lehetett, hogy mit hoz az elkövetkező időszak. Ám megfogadtuk a tanácsát és mára (2020. márciusára) nyilvánvalóvá vált, hogy jól döntöttünk! (Mészáros Viktor és Szilvi)

14./ VIKTOR

Nagyobbik, 24. életévében lévő fiamnak (Viktor) napok óta enyhén fájt a torka, a füle, majd hirtelen belázasodott! Imádkoztam érte, de a hőmérséklete két napig, még gyógyszerek hatására sem ment 38 fok alá, miközben nagyon fájtak a combizmai, emésztési zavarai voltak és igencsak elgyengült! Az éjszakát járkálva és időnként fotelban ülve, csak percekre bealudva töltötte! A második nap délutánján már azon gondolkodtunk, hogy nem a koronavírus "munkálkodik-e" benne? A légúti panaszok, a láz, az izomfájdalom és emésztési zavar egyaránt lehetséges tűnetei a fertőzésnek, ami gyanakvásra adhat okot, hát még az együttes meglétük! Azt fontolgattuk, hogy kell-e jeleznünk ezt, hogy megbizonyosodjunk a valós helyzetről! Továbbá Viktor is már nehezen viselte a terhet, egyre sürgetőbb volt, hogy javuljon a helyzet! Ugyanakkor a belső bizonyságom azt mutatta, hogy nem a vírus a baj oka és az állapota miatt sem kell mentőt hívnunk!

Ekkor vezetést kértem az Úrtól, amikor is késztetést éreztem a Biblia kinyitására! Az alábbi igét kaptam: "...és hozzá vivék mindazokat, akik rosszúl valának, a különféle betegségekben  és kínokban sínylődőket... és meggyógyítja vala őket." (Máté 4/23-25)  Hát, ahogy ránéztem a fiamra, teljesen illet rá az előbbi leírás, én pedig megerősödött hittel vettem a szolgálatra való felhívást!

Újra kézrátétellel imádkoztam érte, aminek hatására megszünt a láza, minden más tünettel együtt! Tehát nyilvánvalóvá vált, hogy nem a koronavírussal van dolgunk (vagy ha az okozta a problémát, akkor MÁR nincs vele dolgunk), továbbá a fiamnak nem kis megkönnyebbülést jelentett a láztól és a többi nehézségtől való szabadulás! Így minden értelemben szükségtelenné vált mentőt hívnunk! Jó állapotban töltötte a nap hátralévő részét és így is feküdt le aludni.

Azonban reggel rendkívül erős fülfájással ébredt, ami szintén nem múlt el sem ima, sem gyógyszer hatására! Így töltötte a napot, majd az éjszakát (két óra felületes alvással), de a fájdalma csak fokozódott! Tekintettel az előzményekre, a korábbi tüneteket is figyelembe véve, nyilvánvalóvá vált, hogy középfültőgyulladása van! Reggel 7 órakkor már azon voltunk, hogy elmegyünk egy szakrendelésre, hogy akár fülfelszúrás árán is, csak csillapodjon a fájdalma! Ő már el is készült és az indulásra várt, amikor túllépve a felé való sajnálatomon és gyors cselekedni akaráson, ismét az Úrhoz fordultam! Ezúttal is gyógyulásról szóló igét kaptam, amit először nem volt bátorságom közölni Vele, ezért megerősítést kértem, ami hasonló igében nyilvánult meg! Ráadásul erős belső bizonyságom volt, miszerint délután 5 órára megszabadul a fájdalomtól és túl lesz a nehezén! A mikéntjéről nem volt látásom!

Végül elmondtam Neki, "mi a helyzet", hozzá téve, hogy ha mégsem javul 5-ig, akkor azonnal orvoshoz viszem! Ekkor már beszélni és ülni is nehezen tudott, de elfogadta, csupán annyit jegyzett meg, hogy ezek szerint még 10 órát kell várnia, hogy így vagy úgy, de jobban legyen! Ám hittel, bizalommal tűrt tovább!!

Viszont még délelőtt, egy beszélgetés során felhívták a figyelmem, hogy előbb telefonálni kell a szakrendelésre, jelenleg nem mehetünk "csak úgy" oda! Néhány perc múlva Viktor már telefonkapcsolatban volt a szakorvossal, aki megerősítette, miszerint középfültőgyulladása van! Nem kellett bemennünk, mert e-receptet írt, amit félóra múlva már ki is váltottam. Bevette a gyógyszereket, miknek hatására szinte azonnal jobban lett és elaludt! Délután 5 órára már összehasonlíthatatlanul jobb állapotban volt!  Az azóta eltel két napban pedig folyamatosan nyeri vissza az erejét!

Érdemes erőt venni a felelmeinken, nem a láthatókra nézni (ami a gyermekeink esetében nem kis feladat) és nem kapkodni, nem előreszaladni, hanem kivárni, hogy mi az Úr terve az adott helyzetre! Így mi nem hívtuk ki fölöslegesen a mentőt és nem teszteltek minket potyára, továbbá később nem rohantunk be hiába a rendelőbe, és nem tettük ki magunkat fölöslegesen a fertőzésveszélynek sem...! Így pedig módunk lett újabb megerősítést kapni arra, hogy fontos tudni hosszan tűrni, és csak amit és amikor kell, azt tenni, hogy végül győztesként jöjjünk ki az adott helyzetből! Megkímélve magunkat minden fölösleges, félelemből eredő kapkodástól, stressztől, a hiábavaló cselekedetek fáradalmaitól, és ezek keserűségétől, amiket egyébként mások ilyenkor mindig végig élnek!  (W.V.)

15./ 

Február elején munkahelyet váltottam. Már régóta szerettem volna ezt megtenni, de nem ugráltam. A jelenlegi munkahelyem konkurenciájához akartam bejutni, ám kértem az Urat, amennyiben ez nem Tőle való ötlet, akkor hiúsítsa meg! Úgy is lett! Így kerültem a mostani helyemre. Akkor még nem volt látható, hogy a járvány ilyen hatással lesz az életünkre. Azonban mára beigazolódott, miszerint érdemes volt kivárni, hogy az Úrtól való döntést, az Úrtól való időben hozhassam meg!

Most a volt munkahelyemen fele fizetésért dolgoznak és további, negatív változtatásokra is rákényszerült a tulajdonos! A korábban vágyott, jelenlegi konkurens cégnél - ahol "a boldog békeidőkben" többet lehetett keresni - mára heti váltásban mennek csak munkába (így gyakorlatilag 4 órás a fizetett munkaidő) és itt a levonások is gyakoriak! Továbbá elbocsájtások voltak, vannak, minek során az újaktól válnak meg leghamarabb! Viszont az én helyemen mindenkit megtartottak és jelenleg is napi 6 órában vagyunk foglalkoztatva, amiért meg is kapjuk a bérünket! Tehát biztonságban vagyok és anyagilag lényegesen jobban jártam! Nem mellesleg, nekem fontos a napi munkavégzés, mert szeretem csinálni, így nem is érzem munkának! Éppen ezért számomra kevésbé nyomasztóak és érzékelhetőek a rendkívüli helyzettel járó korlátozások!  (Gyenis Gergely)

16./ 

Most, hogy a járvány miatt minden időmet otthon töltöm, többet gyakorolok a szintetizátoromon és új, megtanulandó dícséreteket keresek. Azonban az egyik kiválasztott számmal kapcsolatban igen elbizonytalanodtam! Igazán szerettem volna megtanulni, de túl nehéznek találtam. Aztán már azon gondolkodtam, hogy nem csupán az egóm késztetése-e, hogy egy nehéz dalt tanuljak meg, ezzel szerezve elismerést? Ráadásul nem találtam a magyar nyelvű változatát, ami némileg könnyebbé tette volna az elsajátítását! Miközben ebben forgolódtam és már-már hajlottam a zeneszám egyszerübb változata felé, akkor váratlanul egyik testvérnő (Andi) - anélkül, hogy bármit tudott volna a vívódásomról - pont ezt a nehéz dícséretet külde el nekem a Viberen, magyarul! Csak úgy, jókedvében! Megtoldva egy erős, motiváló, a zenélésben való magabiztosságomban megerősítő üzenettel! Innentől nyilvánvaló lett mi az Úr akarata!  (Gyenis Márti)