ISMERET VAGY MEGISMERÉS
AZ ISMERET NEM MEGISMERÉS!
A tudást a világ és az egyházak is bálványozzák! Pedig olvashatjuk az Igében és tapasztalhatjuk is, hogy a "az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít". (1 Kor. 8/') (Itt az "ismeret" kifejezés a "tudást" jelenti.) A hit lényege nem az ismeret, hanem Jézus Krisztussal való mind erősebb, személyes kapcsolaton álló élet, ami csakis megismerés által jöhet létre! A megismerés pedig szeretetre vezet! Más mindent tudni (minden ismeretet felhalmozni) valakiről, és egészen más akár csak kicsit is megismerni! Könyebb külső szemlélőként vizsgálni valakit, mint együtt élni vele és változni, alkalmazkodni hozzá!
Tudhatunk akár mindent Jézusról, minden ismerettel rendelkezhetünk a Bibliáról, a történelmi közegről, hihetjük is, hogy szeretjük, de ez kevésnek bizonyul, amikor Tőle való módon kell élni, szolgálni, emerekhez, eseményekhez viszonyulni... Ráadásul észre sem vesszük a hiányosságunkat!
Az Újszövetség, Jézus Krisztus szerint nincs szükségünk tanulmányokra, hiszen Ő, a Szent Lélek (Szent Szellem) által megad nekünk minden bölcsességet, ami az életünkhöz és a szolgálatunkhoz szükséges! Mert nem elég az emberi tudás, vagy a betűből kinyert, de mégiscsak emberi bölcselkedés, hanem természetfölötti módon segít, a nem látható és nem tudható dolgok kijelentésével, az értelmet meghaladó cselekedetekkel, tervekkel és eseményekkel! Ehhez kellenek a Szellemi Ajándékok (iskolában nem taníthatóak, tudás által nem átvehetőek..., pont ellenkezőleg), amik nélkül az ember csak ember, és nem lehet Krisztusi, nem lehet Tanítvány! Mindez természetfölöttivé tesz minket, Jézus pedig éppen ezt várja el tőlünk, mert azt akarja, hogy ne "e világból valóak" legyünk! Így nem is e világ tudására, elképzeléseire van szükségünk! Ehhez azonban Hit kell, és nehezebb a hitet erősítő életet élni és egyre nagyobb hitre képes emberré változnunk, mint elvégezni bármilyen iskolát! A tanulás nem vált ki értetlenkedést, ellenkezést, megbotránkozást, irígységet (stb.), míg a radikális Krisztusi élet, a kompomisszum nélküli Tanítványság komoly ellenállásba ütközik! Ám ez nem érhet váratlanul, hiszen Jézus, az Apostolok mintája pontosan előrejelzi mindezt! Igaz, ezáltal bolonddá vagy akár utálatossá válunk azok számára akik, még ha Isten nevében is, de emberi bölcsességből ítélnek meg! Könnyebb és túlzottan vonzó a tudással, végzettségel mások és magunk előtt "bizonyítani a Tanítványságunkat", mint igaz Tanítványként, akár az árral szemben is felvállalni az elhívásunkat, elismerés nélküli áldozatokat hozni!
Más emberi okoskodásból - még ha igeismereten alapul is -, és más a Szent Lélek általi inspiráltságból, természetfölötti képességekből szolgálni, és élni az életünket! Utóbbit egyetlen iskolában sem tudják megtanítani! Ellenben az inteznív tanulás, ismeretszerzés pont a valós (szívbeli) elhívás felismerésétől, abban való kiteljesedéstől (lásd: "FONTOS TÉMÁK": "HIT, TANÍTVÁNYSÁG - ELHÍVÁS) és ezáltal Jézus mind alaposabb megismerésétől veszi el az időt, energiát, végül a motivációt!
Nem létezik a sokat emlegetett "kijelentés átvételének tudománya", mivel ehhez nem tudomány kell, hanem Jézussal való kapcsolat! Ez pedig nem elmebeli, hanem szívbéli állapot kérdése! A Krisztusi Szív elvezet minden bölcsességre! A Szent Lélek által - a kellő időben és helyzetekben - minden tudás a rendelkezésünkre áll! A tudománnyal pedig pont ezt akarják kiváltani, helyettesíteni!
Olvasd a Bibliát, imádkozz, tartózkodj az Úr jelenlétében és legfőbbképpen szolgáld! Vállald föl a Tőle való személyes elhívásod és akkor minden a rendelekezésedre áll, hiszen eggyé válsz Vele, a Mindenható és Mindenttudó Istennel! "Át kell adnunk magunkat fenntartás nélkül Isten szolgálatára és meg kell tanulnunk Isten szerint gondolkodni!" (Derek Prince: Jólét)
Láthatod, ahogy az Újszövetségben, úgy itt sem a tanulás szerepel feltételként, hanem Isten szolgálata! Sőt, Derek Prince határozottan óvott attól, hogy teológizáljunk, teológussá váljunk! (Amint azt pl. egy új zéladni prédikációjában ki is jelenti!) Isten szolgálata azonban nem egyenlő a közösségi, saját elképzelésből, vagy vezetői kinevezésből, emberi képességekre vagy tudásra épülő, ill. szükségből felvállalt szolgálattal! A személyes elhívás szívbeli "kényszerítettségből" eredő, ellenálhatatlan késztetés valaminek a végzésére (mindig szellemi tevékenység és az evangélium hírdetése a célja), ami az ezen szolgálatot igénylő, Isten által létrehozott helyzetek révén tud nyilvánvalóvá válni és kibontakozni! Ez a mi iskolánk!
Más állandóan a Biblián gondolkodni, valaki és valami körül forgolódni, az eseményeket vizsgálni boncolni, szüntelen újabb tanúlságokat keresni, mint a meglelteket erősíteni, és megélni a Bibliát, a "vak hitet"! Ha állandóan a fejed, az értelmed használod és arra támaszkodsz - ahogy az eredetileg megtanultad -, akkor vagy nem is alakul ki, vagy elveszíted a szívbeli odafigyelés képességét! Akkor nem tudsz, mert nem érzed, ha mégis, akkor pedig nem mersz a mindennapi belső bizonyosságban bízni! Holott az nem más mint a Szent Lélek (Isten) elsődleges, legfőbb vezetési, megnyilvánulási módja!
A megismerést kell szomjazni és nem a tudást! Utóbbival az óemberét eteti az ember, az elmebeli izgalmakkal, az elmebeli (tehát testi, értelmi) kiváncsiság, éhség kielégítésével, észrevétlenül is becsapva magát az egójától, ami túljárt az eszén, pont az eszénél fogva! Nagy csapda az ezzel járó elismertség, megbecsültség, az ebből eredő önigazultság! Ezzel - amint feljebb már szó volt róla - idővel kihall, mert "szükségtelenné" válik, a természetfölötti, Isteni valóság megtapasztalása és használata utáni vágy! Tudjuk: "A betű öl!" És először a hitet öli meg!
Hát ne érd be kevesebbel, mint Jézus Krisztus teljességével! Egyébként frusztrálódsz a hitedben és becsapod magad úgy az önös, mint a mások felé való értékítéletedben!
Ez az oka, hogy még a karizmatikus egyházakban is erőtlenedik a hit, amit egyre több tudással, tanítással akarnak kompenzálni, ettől pedig szellemileg egyre gyengébbé és farizeusabbá válnak az emberek és a közösségek! Ezért már minden területen (személyes, családi, közösségi életben) csak a természetes szinten elérhetőkben bíznak és azokat várják! Mindennél fontosabb lett a külcsin, az anyagi siker, a tanultság, a pozíció! A kézzelfogható dolgok válnak a siker, így a hit mércéjévé! MIndennek nem titkolt célja a mégnagyobb társadalmi elismertség és az abból nyert, hamis siker és biztonságérzet!
De ez nem Jézus Krisztus, tarsd ettől távol a szíved!
(Lásd a következő oldalt: "FARIZEUSSÁG, MEGBOTRÁNKOZÁS")
(W.V.)