HIT, TANÍTVÁNYSÁG-ELHÍVÁS

A HIT nem csupán vallás! A hit sokkal több annál, mert élő kapcsolatot, eggyé válást jelent Jézus Krisztussal és Rajta keresztül az Atyával, a Teremtő Istennel! 

Az Élő Hit által mind Krisztusibb emberré válunk! Az Élő Hit TANÍTVÁNNYÁ tesz minket, amiben nélkülözhetetlen Jézus, mint minden hatalom birtokosának (mert az Atya Neki adott minden hatalmat) ereje, tudása és vezetése az életünkben, így a mindennapjainkban! Ez pedig már egy természetfölötti valóságba visz minket, mert Isten természetfölötti! Tehát, ahol nincs jelen (egyéni életekben, közösségekben) a természetfölötti valósága, ott Ő maga sincs jelen! A természetfölötti valósága nem egyenlő csupán a Szent Lélek (Szent Szellem) alkalomszerű, dícséret alatti megnyilvánulásaival, vagy a nyelveken szólással... Ez utóbbi például ajándék, amit odaadott Jézus, és mint ajándékot nem is veszi vissza, még a méltatlan emberektől sem! Persze Isten kegyelme ettől még megtapasztalható, de jellemzően csak esetlegesen nyilvánul meg. Holott Jézus egyszeri, örökérvényű, megismételhetetlen engesztelő áldozatának pont a Jézusban való Új Élet, az Új Ember létrejötte, az Újraszületés, így a Természetfölöttivé válás a lényege és célja!  

A tanítványi kapcsolatot a Szentlélek (Szent Szellem) keresztség, a Szent Lélekkel való betöltekezés teszi lehetővé! Tehát a megtérés (Jézus Krisztus megvallása és az életünk Neki való átadása), valamint a vízkeresztség (hitből való bemerítkezés) mellett ez a harmadik nélkülözhetetlen feltétele, hogy Isten által nekünk szánt életet élhessünk. Csak így tud alkalmassá tenni minket erre! Az alkalmas voltunk Tőle van, az Ő természetfölötti erejéből, mindentudásából, ami emberi értelemmel fel nem fogható, így nem is tanulható, tanítható! Ugyanakkor Ő a kellő időben, adott helyzetekben rendelkezésrünkre bocsájtja mindazt ami szükséges ahhoz, hogy helytálljunk az életünkben és hitelesen képviseljük! Amellett, hogy szóban megvalljuk, hírdetjük, fontos az Isteni mivoltának demonstrálása, a jelek csodák bemutatása (a Szent Lélek ajándékainak működése), hiszen ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Jézus Krisztus él és cselekszik! Amúgy sokan beszélnek Istenről és hírdetik szerte a világon, de kevesen tudják bizonyítani, hogy valóban velük van, kevesen tudnak élni az Ő erejével és hatalmával, pedig ez lenne a dolga minden hívőnek! Viszont csak kis részük vállalja föl a tanítványságot, beérik egyfajta közösségi léttel. Te akarj többet, akard a teljességet!

Az Igaz Hit, a Tanítványság az Élő Egyházba, Krisztus Testébe kapcsol be minket, ez pedig egy dinamikusan változó, fejlődő valóság! Így nem nélkülözheti a mozgalmi jelleget! Tehát a Szent Lélek által isnpirált, Jézus által elhívott emberek saját életükben való, egyéni (és természetesen, ahol kell összekapcsolódó) tevékenységét, ami a teljes - vagyis jelekkel, csodákkal követett - evangélium hírdetése a járt útjaikon! Ebből szabadulások, gyógyulások, egyéb életbeli változások, megtérések és az elhívások kiteljesedése által, folyamatos, Istentől való dinamikával bíró mindennapi valóságának kell kibontakoznia! Mindez látható, közösségi szinten hozhatja létrejövések, megszünések, átalakulások, érkezések, távozások, stb. folyamatát, ám a lényeg a hitbeli növekedése, az egyéni szellemi fejlődése azoknak, akik "mindvégig kitartanak"! A Biblia egyetlen befejezetlen könyvének, az Apostolok Cselekedeteinek kell az életünk által tovább íródnia!

Ehhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyél az elhívásoddal és azt mindennél előbbrevalónak tartsd! Ez azonban nem egyenlő a közösségi, saját elképzelésből, vagy vezetői kinevezésből, emberi képességekre vagy tudásra épülő (hiszen sokszor pont a gyengeségeinken való áttörést kívánja meg), ill. szükségből felvállalt szolgálattal! Bármennyire is vonzó Isten nevében "valakivé" lenni, az elhívásban való "beleállás", Jézus szolgálatának lényege pont az ellenkezőjében rejlik! Gyakran el nem ismertség és támadások közepette kell kitartani! A személyes elhívás szívbeli "kényszerítettségből" eredő, ellenálhatatlan késztetés valaminek a végzésére, ami mindig szellemi tevékenység és - közvetve vagy közvetlenül - az evangélium hírdetése a célja! Ennek felismeréséhez és kiteljesedéséhez Isten által létrehozott, a szolgálatodat kívánó helyzetek vezetnek, ahol is a bizonyságok révén kapsz megerősítést és visszaigazolást! Ezt semmivel sem lehet kiváltani és helyettesíteni! Ez egyéni felelőség, amit sem másra, sem egy közösségre nem ruházhatsz át, nem oldhatsz föl egy gyülekezeti létben!

Az elhívásodat senki sem mondhatja meg, mivel az legelőször a Te szívedben fogalmazódik meg, amit lehet még nem is mersz, vagy nem is akarsz felismerni, elfogadni! Amikor elkezd az előbb vázoltak szerint kibontakozni, akkor válik számodra, majd egyre többek számára nyilvánvalóvá, hogy mi a dolgod Krisztus Testében! Fontos, hogy Istennek kell megfelelned, nem embereknek! Légy alázatos és mindaddig rendeld alá magad az embereknek (személyes kapcsolatokban, munkahelyen, egyházi rendben,...), amig az nem ütközik a Jézus Krisztustól való vezetettségeddel, amíg nem kell az elhívásodban kompromisszumot kötnöd! Az elhívásunk betöltése nélkül, nem tudunk Tanítványokká válni, tehát nem tudunk Krisztussal együtt járni, Őt szolgálni és az Ő mintájára változni! Mindezek eredménye, hogy "ha meg is ragadtuk" az Üdvösséget, nem fogjuk tudni megtartani, hiszen ennek az előbbiek a feltételei! Így lesz, hogy sokan állnak majd Isten elé, felemlegetve a nevében végzett dolgaikat, mire Ő elküldi Őket, mondván "nem ismerlek Titeket"!

Az elhívás fel nem vállalása olyan, mintha valaki a munkahelyén nem a rá kiosztott feladatot látja el, hanem azt valami mással akarja helyettesíteni! Mindegy, hogy tudatlanságból - hiszen miért nem érdeklődött -, alkalmatlanság érzetből, gyávaságból vagy kényelemből, az eredmény ugyanaz lesz, hogy a főnöke fizetéskor az Ő munkáját nem honorálja, hiszen szükségtelen volt! Ezen az sem változtat, ha a munkatársaknak hasznot hajtott és/vagy szerették, meg Ő is jól érezte magát, sőt, sokminden mást elvégzett... Nem azt tette, amire szükség lett volna, amit Neki szántak, így hiábavaló volt minden tevékenysége! Ezért pedig nem jár fizetség, nem jár jutalom! Aki pedig az elhívását betölti, az mindennap úgy érzi, hogy ki van fizetve, feljebb, mint bármikor remélhette!

(W.V.)