HALÁLBÜNTETÉS
A társadalomban folyamatos vitatéma a halálbüntetés létjogosultsága. Természetes és érthető, hogy a "világi", az érzelmeiktől vezérelt emberek jelentős része megoldásnak tartja ezt a büntetésnemet, főként az emberölés minősített eseteinél. Hát még az áldozatok hozzátartozói, akiknek szörnyű még csak a helyükbe képzelni is magunkat!
Az indokaik pedig egyértelműek, nem szükséges felsorolni őket.
Sokkal elgondolkodtatóbb, hogy "keresztények", így a karizmatikus keresztények jelentős része kiáll a halálbűntetés mellett! Azonban az Ő érveik semmiben sem különböznek a világi emberekétől, hiszen lelki (gondolati és érzelmi) alapúak, amiket ószövetségi igazságokkal támasztanak alá. Tévesen, mivel az Ószövetség pont, az akkoriban még csupán lelki (gondolati és érzelmi) alapú embereknek szólt. Ám Istennek az Újszövetség alapján sokkal magasabbak az elvárásai az elvileg Vele szövetségben lévő és az Ő Szellemével (Szent Szellem ill. Szen Lélek) betöltekezett, vagyis Istennel eggyé váló hívőkkel!
Az ővéitől elvárja, hogy "szellemben és igazságban" kövessék, ami nem más, mint az értelmi és érzelmi valónk alárendelése Jézus Krisztusnak, Szent Szellem vezetése, segítsége által!
Amikor Istentiszteleten egy vendégszolgáló - a gyülekezetben ahova korábban tartoztam -, a megfellebezhetetlenség gúnyos mosolyával kijelentette, hogy "Aki ellene van a halálbüntetésnek az nem ismeri a Bibliát!", fölindultan morogtam magamban, hogy "Nem is a Bibliát kell ismerni, sokkal inkább Jézus Krisztust!" Sajnos akkor és ott nem mondtam ki, de azóta hirdetem, azzal együtt, hogy ehhez nélkülözhetetlen a Bibliai ismeret!
Tehát vallom, hogy Jézus Krisztustól mi sem áll távolabb, mint a bármilyen megfontoláson alapuló emberölés! Ráadásul az Újszövetség alapján a Bibliából sem lehet más következtetésre jutni!
Pontosabban egy kivétel van, ami pedig a "jogos védelmi helyzet", ahol nyilvánvalóan és egyértelműen emberi élet védelmében kell fellépni! Ekkor az ártatlan élet megóvása érdekében (legyen az a sajátom vagy másé) igei értelemben is jogom van a támadó életének a kioltására, amennyiben csak így tudom megakadályozni a cselekménye véghezvitelében!
Ugyanakkor valakinek a kivégzése - történjen az bármilyen okból - nem lehet Krisztustól való! Erre első és legfőbb indokom az, hogy egy Istentől kapott életet csakis Isten vehet el, ember nem rendelkezhet fölötte (eltekintve az előbb vázolt esettől, ahol is Istennél az ártatlan élet védelme az elsődleges)!
Amikor, az említett igehirdetést követően, imában kértem vezetést a témával kapcsolatban, akkor megkaptam a második ellenérvet! Történetesen, hogy a halálbüntetésre nem vonatkoztatható a Bibliában Pál Apostol által adott alábbi "rendelkezés":
Kolosse 3/12-17
12./ "Öltözzétek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; 13./ Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is; 14./ Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. 15./ És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hivattatok egy testben; és háládatosak legyetek. 16./ A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. 17./ És minden, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa."
Persze teológiailag lehet érvelni, hogy ez a levél a "szenteknek", vagyis a hívők közösségének szól, így kizárólag egymásra vonatkoztatva értendőek a fenti ajánlások... Éppen ezért fontos, hogy ne a bibliai ismeretünkre hagyatkozzunk egy-egy kérdéssel kapcsolatban, ne teologizáljunk, hanem egyenesen Jézustól kérjünk vezetést!
Amint ebben az esetben is tettem! Így, ha igét kapunk (és nem mi keresgéljük ki), azt mindig aktuálisan, az adott tárgyra vonatkoztathatjuk! Tehát nem kérdés, hogy mi az iránymutatása a halálbüntetést pártoló "keresztényeknek"!
Nézzük pl.: csak a 17. versszakot! Mondhatom egy ember kivégzésére, hogy "Ámen", "Jézus nevében"? Igaz, ennek lehetetlenségét és abszurditását leginkább csak érezni lehet és kellene, ezért pont az erre való alkalmatlanság révén képesek emberek Jézusozva vágyni valaki halálát!
Pedig az Ő egész élete példa az emberi értelmet és képességet meghaladó irgalomra, ezért fontos, hogy valóban megtapasztaljuk, miszerint "Élek többé nem én, hanem él bennem Jézus Krisztus"! Ezáltal ahol véget ér az én megértő és tűrőképességem, ott kezdődik bennem az Ő valósága!
Nem mellékesen Jézus sehol sem búzdít az ellenségeinkkel szembeni megtorlásra, a megbüntetésükre, elégtétel vételére, sőt! Arra bíztat, hogy áldjam az ellenségeimet! Azt kéri, hogy a gonoszt jóval győzzem le! Irgalomra késztet minket, nem akarja, hogy elfelejtsük, miszerint a MEGVÁLTÁS A MEGBOCSÁJTÁSON ALAPUL!
Még a Lukács 18-ban lévő példázat is azt teszi egyértelművé, hogy nem a mi dolgunk a bosszúállás! Még ha igei is az igazságtétel iránti vágyunk, azt Istentől kell kérni, Ő pedig kellő időben cselekszik!
Mindemellett nem tudhatjuk kivel mi a terve, így nem éppen az elkövetett cselekmény borzalma teszi-e lehetővé valaki számára, hogy átadja az életét Jézusnak! Nem tudhatjuk, hogy a börtönévek alatt miként változik az adott személy szíve és jut el egyszer csak a megtérésre! Ugyanakkor az élete elvételével megfosztjuk az iménti lehetőségektől, ami pedig Istennel szembeni cselekedet!
De csupán természetes, észérvek mentén is megmutatható a halálbüntetés helyeslésében rejlő gonoszság.
Ugyanis pusztán erkölcsileg is helyteleníthető a megtorlás, főleg annak visszafordíthatatlan módja! Márpedig ez a büntetés egyszerű megtorlás, bosszú, hiszen a cselekmény elkövetésének következményeként valósul meg, nem pedig annak megelőzése céljából!
A bűnismétléstől pedig a börtönbüntetés kellő szigora megtudja óvni a társadalmat!
Annak megakadályozására, hogy valaki újra embert öljön, elég a valós idejű életfogytiglani börtönbüntetés is! Minden közvélekedéssel szemben a börtönök nem szanatóriumok és még a "kis büncselekményesek" néhány éves ott tartozkodása is a legtöbbjük életében komoly törést okoz! Emellett attól sem kell tartani, hogy az "életfogytosok halomra ölik a társaikat", mondván "nekik már minden mindegy", mert akkor gyakoriak lennének az erről szóló hírek, de nem ezt tapasztaljuk!
A visszatartó, elrettentő erő sem indok, mert nincs ilyen, ez számokban mérhető tény!
Már önmagában el kellene, hogy tántorítson mindenkit a halálbüntetés helyeslésétől, hogy a nyomozások során előfordulnak eljárásbeli hibák, tévedések, ráadásul némelyek kellő nyomás hatására még a "tettes csinálástól" sem riadnak vissza!
Elég megnézni, hogy egyedül az Egyesült Államokban a DNS vizsgálatok bevezetése óta hány, már kivégzett emberről derült ki utólag, hogy ártatlan volt! Márpedig ártatlan halálából egy is sok! Jézus szemében mindenképp!
(Jó példa a bizonyítási nehézségekre, egy-egy ügy tisztázhatatlanságára Tánczos Gábor esete, aminek áttekintése komoly tanulságokkal jár, javaslom nézz utánna!)
Tehát már csak a vétlenek kivégzésének a lehetősége is kizárja, hogy Isten akarata lenne ezen büntetésnem alkalmazása!
Végül - ahelyett, hogy további érveket hoznék -, emlékeztetlek rá, miszerint Jézust is az akkori "normák" szerinti igazságuk révén, az Ő "gonosz Istenkáromlásán", egy számukra főbenjáró bünön való "jogos" megbotránkozás okán feszítették meg! Pedig...
(W.V.)