Tekintettel a 2010 óta gyarapodó bizonyságok nagy számára, nem tudunk minden esetet bemutatni, ehelyett törekszünk minél átfogóbb, színesebb képet adni Jézus Krisztus mindenhatóságáról.
Amit egyszer Jézus elvégzett valaki életében, az Őt dicsőíti, így hirdetni kell! Az, hogy ki, miként élt a beavatkozása kínálta változás lehetőségével - az ehhez felkínált segítségünkkel - és tudta a szabadságát megőrizni, már mindenkinek a saját felelősége! Kérlek olvasd el a "GYÓGYULÁSRÓL" című fejezetet!
1./
Egy barátommal autós kirándulásra indultunk Horvátország-Szlovénia-Ausztriába. Még Magyarországon voltunk, amikor elkezdtek olyan gondolataim jönni, hogy balesetünk lesz! Ilyenkor mindig imádkoztam magamban, szellemi harcoltam a baleset ellen, megvallottam, hogy az Úr megőriz, az Ő angyalainak parancsolt felőlem, nem lesz semmi bajunk!
Horvátországban az egyik nagyvárosban (talán Varazdin lehetett) egy négysávos úton a belső sávban mentünk, a külső sáv tele volt kamionokkal, teherautókkal.
Egyszer csak az előttem haladó autó le akart kanyarodni balra, és úgy nézett ki, hogy várakozás nélkül meg is tudja tenni.
Megkezdte a manővert, de mégsem nem tudta befejezni, mert a másik irányból jöttek. Megállt félig keresztbe fordulva a sávelválasztó sziget nyílásában úgy, hogy a hátulja még egy kicsit belelógott a mi sávunkba!
Megállni már nem tudtam, a külső sáv meg tele volt teherautókkal...
"Nagyon kicsi hely maradt, talán elférünk" - gondoltam. Megcéloztam a rést, és ekkor azt éreztem, hogy valaki fentről
belenyúl a kormányba, és egy picit igazít rajta! Éppen elsuhantunk az autók között, nem lett semmi baj, de tényleg csak pár centin múlott! Később már nem volt problémánk, nagyon jól telt a kirándulás. (Tardi András)
2./
Egyszercsak egy erős belső bizonyosságot helyezett belém az Úr arról, hogy az egyik testvérnek - egy presbiternek, akivel akkoriban sokat szolgáltam - én fogom megmenteni az életét! Az idejét és mikéntjét nem tudtam, csak azt, hogy ez be fog következni! El is mondtam a családomnak, majd igyekeztem nem foglalkozni vele. Egyre ritkábban jött föl bennem, idővel meg is feledkeztem róla. Jó fél év elteltével egy közösségi kenutúrán vettünk részt, ahol is egy vízesés mellett (ahova már évek óta visszatértünk) lepihentünk. Mintegy 30-an lehettünk és sokan lementek a vízesés utáni, erős sodrású, a felszinalatti sziklákkal teli részre fürdeni. Ennek komoly veszélyei vannak, többen csak nehézségek árán tudtak újra kijönni! Amikor már látszólag véget ért a fürdőzés, magam is lementem a családom után a partra. Ők egy félreesőbb, nyugodt szakaszon voltak. Rövid idő múlva együtt indultunk vissza a kenukhoz, amikor is utánnam kiabált a szóban forgó testvér lánya, hogy siessek vissza, mert az apukája fuldoklik! Azt mondta, hogy most hallotta, ahogy segítségért kiáltott a vízesés utáni, tajtékos, erős sodrású részből! Mivel búvárúszó és könnyűbúvár múltal rendelkezem és így vízből mentésre is kiképeztek, egy ott lévő társunkkal beugrottam a folyóba és megközelítettem a fuldoklót. A társam a nyugodtabb részen maradva várt. A bajbakerült tesvér szemlátomást az ereje végén járt, alig-alig bukkant ki a feje hullámok közül! Mögé úszva, kiemeltem a fejét a vízből, hogy levegőt kapjon és megnyugodjon, majd kihúztam a veszélyes szakaszról. Ekkor az ott várakozó társam segítségével, két oldalról a hóna alá nyúlva, kiúsztunk vele a mintegy 20 -30 méterre lévő partra. A kimerültségtől percekig csak hanyatt feküdt és alig tudott megszólalni. Elmondta, hogy az említett részre érve, azt tapasztalta, hogy egy örvénybe került, ami lefelé húzta! Egy ideig még volt ereje segítségért kiáltani, majd egyre jobban kimerült és már csak a túlélésért küzdött! Végül belátva, hogy már nem tud tenni magáért, Jézushoz fohászkodott!
Feltetően az utolsó kiáltását hallhatta meg a lánya és így érkezhettem szinte az legvégső pillanatban a segítségére. Bennen csak az események után tudatosult, hogy ez volt az a helyzet, amiről már korábban megkaptam a belsőbizonyosságot! Megkönnyebbültem, hogy túl vagyok rajta! (Wohlfarth Viktor)
3./
Nagyobbik fiam (Viktor) egyik hétvégére - tervei szerint szombattól hétfő reggelig - felutazott Bp-re a barátjához (Jordi), és a vasútállomáshoz menet néhány mondatbanimádkoztam érte.Éreztem, hogy hétfő reggel helyett, csak kedden délután vagy este fog hazajönni, és ezt közöltem is Vele. Mondta, hogy ennek nincs realítása, mert barátja dolgozni megy, így egyedül nem marad ott. Vasárnap este viszont már jelezte, hogy Ő is elmehet a barátjával dolgozni, mert szükség van még egy emberre! Hétfőn este pedig már azt írta, hogy marad kedd délutánig, mivel aznap Visegrádra látogatnak! Tehát csak kedden este fog hazaérkezni! Úgy is lett! 😊
Néhány nappal később, kisebbik fiam (Áron) érettségi után bement a városba találkozni néhány osztálytársával. Mivel ezt megelőzően csak egyszer fordult elő, hogy este elmegy itthonról, kis szorongás akart erőt venni rajtam. Ám nem engedtem a zavaró gondolatoknak, helyette néhány percig befelé figyelve kérdeztem Jézust, hogy mikorra várhatom haza? Határozottan éreztem, miszerint 00.30 és 00.45 között érkezik meg! Ez megnyugvással töltött el és időben el is aludtam. A riasztó "csipogására" ébredtem, ami jelzi ha valaki belép a házba. Ránéztem az órára, 00.40 - et mutatott! Néhány szót váltottunk, majd mindketten lefeküdtünk. 😊
Az évek alatt más esetekben is, mindig megkaptam az előbbiekben leírt segítséget, csak kérnem kellett! Ám, "aki kér, az kap"! Jó olyan valóságban élni, ahol tudhatom a jövőt, és ez nagy békességet ad a hétköznapokban! Márpedig az élet főleg hétköznapokból áll! (Wohlfarth Viktor)
4./ ILDIKÓ
Kórházban feküdt és kérte, hogy szombaton menjek be imádkozni érte. Elkeserítette, hogy bent kell töltenie a hétvégét, mivel egy tablettát nem tudott bevenni és így infúzióra kötötték! Nem értette, hogy miért alakult így, hogy egy ilyen apróság miatt meghiúsult a hazamenetele! Még a telefonban bátorítottam, hogy egész biztosan meg van ennek az oka, csak ne hagyja magát elkedvetleníteni, akkor meg fogja látni az értelmét! Indulás előtt, amint imádkoztam, kijelentést kaptam, miszerint csak ketten vannak a szobában és a másik hölgynek nem rég meghalt a férje, ami miatt nagyon keserű! Továbbá, hogy van egy felnőtt fia! Ezzel együtt azt is éreztem, hogy meg fog térni!
Bementem és miután Ildiért imádkoztam, beszélgetés alakult ki a szobatárssal. Ildikó elmondta, hogy már bizonyságot tett Neki Jézus Krisztusról! Én ekkor közöltem Vele, amit otthon megmutatott róla az Úr! Ez nagyon megdöbbentette, hiszen valóban minden úgy volt, ahogy elmondtam! Ezáltal sikerült vígaszt is nyújtani Neki. Azonnal megtért! Így az is nyilvánvalóvá vált, hogy Ildiókónak miért kellett bent maradnia a hétvégére! Ez megbékítette a helyzetével!😊 (W.V.)
5./
Egy 18 éves fiatalember felé szolgáltam, amikor is megmutatta az Úr, hogy este erős kisértésnek lesz kitéve és, ha enged neki, akkor abból lelki nehézségei keletkeznek, amiktől csak másnap délelőtt tud szabadulni! Ezt közvetlenül az indulása előtt el is mondtam Neki, anélkül, hogy részleteket tudtam volna. Döbbenten közölte, hogy este randira készül és eleve bizonytalankodott, hogy jó-e odamennie, ugyanakkor nagyon akarta! Ebbe én nem szólhattam bele, hiszen csak a figyelmeztetést kellett átadnom, a döntés maradt az Ő felelősége. Ennek elenére végül mégis elment a találkozóra, aminek valóban meg lettek a nem kívánt érzelmi következményei. Ez megkeserítette az éjszakáját és a másnap délelőtjét, ahogy az jelezve lett! Este - már jobb hangulatban - telefonon hívott elmesélni a történteket, levonva a tanúlságot! (W.V.)
6./ ISMERETLEN FÉRFI
A zalaszentjakabi, mintegy 20 fős házicsoport összejövetelünkön, beült közénk egy ismeretlen, ittas fiatal férfi, aki közlése szerint azért jött, hogy megnézze tényleg velünk van-e az Isten? Ugyanis ezt bizonygatta korábban valakinek egy helyi testvér. Folyamatosan közbe-közbe szólt, cinikus megjegyzéseket tett. Szeliden tűrtük a kötekedéseit, ám nagyjából egy óra elteltével, pont egy újabb eszmefuttatása közepette kijelentést adott az Úr és jelezte, hogy most véget vet ennek a helyzetnek! Ekkor a férfi megint épp azon ércelődött, hogy "na, hol van a mi Istenünk, mutassuk meg"! Erre közöltem Vele, hogy most bebizonyítom, hogy velünk van Jézus, de cserébe utánna Ő hazamegy! Később pedig, ha kijózanodott és van kérdése, szívesen állok a rendelkezésére! Hitetlenül, gunyoros mosollyal nézett rám, én pedig elmondtam, amit az Úr megmutatott róla. Eszerint több, mint két évig börtönben volt, ahonnan csak nem rég szabadult, de ez időalatt elhagyta a felesége és így elveszítette a két kisgyermekét is! Mindez nagyon megkeserítette és ezért ilyen cinikus, ráadásul gyakran az italozásba menekül. Döbbenetes hatással volt rá ez a néhány mondat! Hebegve próbált magyarázatot találni, hogy én ezt honnan tudhatom, de végül megtörve elismerte, hogy minden úgy van, ahogy elhangzott! Röviddel ezután, teljesen zavarodottan, egy hang nélkül botorkált ki a helyiségből. Közben újra felajánlottam számára a segítséget, de sajnos azóta sem élt vele. (W.V.)
7./ ANETT
Súlyos lelki terhek miatt kért imát, minek során erőteljesen szabadult, valamint az Úr megmutatta nekem, hogy meg kell bocsájtania elvált férjének, el kell engednie a saját igazságát! Rögtön sokkal nyugodtabb lett, maradandó békesség szállt rá! Rövid időn belül felszabadultan mesélte, hogy szóba tudott állni volt férjével, de még a milliós nagyságrendű jogi követelésétől is elállt, nem tart rá igényt! (Miközben 7 gyermeket egyedül nevelve, napi anyagi nehézségekkel küzdött!) Cserébe látványosan javult a szellemi és ebből eredően a lelki-testi állapota, az élete! Ráadásul anyagilag is rendre bizonyságot tett mellette az Úr!
Így egy pécsi Istentisztelet során (a gyülekezetben, ahova korábban tartoztunk) Anett megkérdezte tőlem, hogy elvállaljon-e egy angliai munkát, amit egy kint élő testvérnő ajánlott fel! Jól fizetne és bevállalhatónak tűnik, hiszen csak 6 hétig tartana. Egy vidámparkban kellene dolgoznia és az ezért kapott jövedelemből rendezni tudná a legszorongatóbb adóságait. Egy héten belül indulna, így a napokban meg kell vennie a repülőjegyet. Akkor, ott, emberi ésszel jó lehetőségnek tünt, így azt tanácsoltam Neki, hogy folytassa az előkészületeket, de közben kérje az Úrat, hogy amennyiben ez mégsem Tőle való, akkor akadályozza meg! Két nap múlva Pécs más pontján magam tartottam Istentiszteletet, ahol Anett is jelen volt. Egyszercsak a dícséret alatt szólt az Úr, miszerint mindenki előtt közöljem Anettel, hogy ne menjen ki arra a munkára, mert itthon akarja megáldani Őt, csak tartson ki! Ekkor kiálltam a gyülekezet elé és a korábbi - emberi, észbeli - tanácsommal szemben átadtam, amit Jézus Krisztus mondott! Anett számára ez komoly kíhívást jelentett, hiszen már mindent elrendezett (utazás, gyerekek elhelyezése, stb.), de engedett az Úr vezetésének és lemondott a munkáról! Csak napok múlva, miután mindezt - "puszta hitből" - megtette, tudta meg, hogy valójában egy okkult, tematikus, Harry Potter park volt a szóban forgó munkahely, és ráadásként, szállásul egy házaspárral közös szobát szántak Neki! Tehát a kiérkezése után azonnal fordulhatott volna vissza! (W.V.)
8./ ERIKA
Elpanaszolta, hogy egy kolléganője már minden napját nagyon megnehezíti, megkeseríti és egyre nehezebb ezt viselnie, de nem talál megoldást! Mindent megtesz, hogy rajta ne múljon a jó kapcsolat, emellett folyamatosan imádkozik, így tud csak kitartani a hosszantűrésben! A beszélgetés után közbenjártam érte és kértem az Urat, hogy vagy változtassa meg a hölgyet vagy távolítsa el a testvérnő mellől és áldja ott meg! Két nap múlva a kolléganő - minden előzmény nélkül - közölte, hogy cégen belül áthelyezték egy számára kedvezőbb munkakörbe! Később is visszaigazolta, miszerint ott jobban érzi magát, elégedett a váltással!
Erika pedig fellélegezhetett! (W.V.)
9./ VIKTOR
Fiam - még gimnazistaként - másfél hét betegség után készült az iskolába és nehéz nap várt rá: matematika és kémia dolgozat! Izgult, mert nem tudott mindent megtanulni és ez nagy nyomással nehezedett rá! Én viszont láttam, hogy elözőleg megtette, ami Tőle tellett, ezért még indulás előtt gyorsan imádkoztam érte és megáldottam. Ezután bátorítottam, hogy legyen nyugodt, figyeljen, mert érzem jól alakulnak majd a dolgok! Délután, hazaérve mesélte, hogy a matek dolgozaton élni akart a halasztás lehetőségvel, de a tanár nem engedett, ugyanakkor - tőle teljesen váratlanul, az elveit meghazudtolva - felajánlotta, hogy amennyiben nem sikerül, akkor újra írhatja! Ez olyannyira felszabadította, hogy érzése szerint "tuti jól sikerült"! A kémia dolgozatnál már nem volt lehetősége alkudozni, és szinte egyetlen kérdésre sem tudta a választ! Viszont az óra felénél, addig példátlan módon - minden előzmény és látszólagos ok nélkül - a tanárnő hirtelen felszólította Őket, hogy alakítsanak 3 fős csoportokat és közösen folytassák a munkát! Tekintve, hogy a másik két társa felkészültebb volt, Viktornak ez a dolgozata is jól sikerült!
Más alkalommal napok óta készült, 23.00 óráig vagy azon is túl egy fizika dolgozatra! Láttam mennyire igyekszik és nem kíméli magát, ugyanakkor az időpont közeledtével egyre feszültebb lett! 3 nap elteltével (2 nappal a dolgozat előtt) az estébe nyúló tanulása alatt kijelentést kaptam, miszerint elmarad az az óra, így a számonkérés is! Ezt közöltem Vele, de csak többszöri megerősítésre merte abba hagyni a felkészülést és megnyugodva lefeküdt! Az adott napon valóban elmaradt a fizika óra, így a dolgozat megírását egy héttel elhalasztották!
Egyszer szintén sok tanulás után ült be egy dolgozatírásra. Soronként A és B csoportra osztották Őket. Viktor látva a kérdéseit nagyon megíjedt, mert az alaposnak hitt felkészülés ellenére alig tudta néhányra a választ! Ám, mire ezzel szembesült, váratlanul megszólalt a tanárnő, hogy a sorok cseréljék ki a kérdéseiket! Így a másik csoport feladatai kerültek hozzá és ezeket már maradéktalanul megtudta oldani!
A gyermeked tegye meg, amit tud, hogy segíthesd Jézustól kapott képességeiddel! Aztán már "működik" Nélküled is! 😊Ezek az esetek is jól mutatják, hogy Isten az odaszánást értékeli, mert Ő a szíveket vizsgálja! (W.V.)
10./ SZENT SZELLEM KERESZTSÉGRE NÉHÁNY BIZONYSÁG
Miközben imádkoztam - az esti Istentiszteletre hangolódva - kijelentést kaptam, miszerint aznap Szent Szellem keresztséget vesznek, akiket még nem töltött be Isten Szelleme! Így az alkalmon egyszercsak szólt az Úr, hogy most hívjam előre Őket! Hárman álltak meg előttem, rájuk tettem a kezem és ahogy imádkoztam sorban elkezdtek nyelveken szólni! Közöttük volt olyan, aki már 5 éve megtért és mindeddig hiába várta és kereste a módját, hogy ez a valóság beteljesedjen az életében!
Más alkalommal - a gyülekezetben, ahova korábban tartóztunk - 60-as éveiben járó, közel 30 éve megtért, gyülekezetbe járó házaspár kért szolgálatot a feleség súlyos betegsége okán. A beszélgetés során kiderült, hogy még "nem sikerült" venniük a Szent Szellem keresztséget! Ez igen frusztrálta Őket! Így az imádkozást ennek kérésével kezdtem, minek következtében szinte azonnal mindketten elkezdtek nyelveken szólni! (W.V.)
11./ MARIKA
Anyukám, Marika végső stádiumban lévő daganatos beteg volt, amikor is Jézus megmutatta, hogy nem lesz hite átvenni a gyógyulást, de Ő "meg fogja tartani"! Ez így is lett, hitre jutott, megtért és bemerítkezett! Végbélrákja volt, máj és egyéb áttétekkel, ami rendkívüli fájdalommal jár! Ezzel szemben, Neki végig nem voltak fájdalmai! Csak az utolsó héten (amikor már nem volt eszméleténél) kapott fájdalomcsillapítót! Erre ugyanis meg volt a hite, valamint abban is hitt, hogy Jézus képes lecsillapítani, az amúgy enyhíthetetlen lázát is! Ez már önmagában csoda, hiszen az orvos elmondása szerint a daganatoknál nagy nehézség, az Ő esetében pedig lehetetlen! Viszont, amikor kézrátétellel imádkoztam érte, a láz minden alkalommal elhagyta! Mindezt figyelembe véve, anyukámnak sokkal kevesebb szenvedést kellett elviselnie és hitben tudott kilépni a földi életből! (Wéber Andrea)
12./
Már 1 éve nem állt velem szóba a barátnőm, valamiért megneheztelt rám. Nagyon bántott a dolog, de nem tehettem ellene semmit, mivel a közeledéseim korábban nem vezettek eredményre! Vártam és rendszeresen, kitartóan imádkoztam érte, kérve a kapcsolatunk rendeződését! Látszólag semmi nem történt. Aztán, egy délelőtt az EMLP egyik számát hallgattam, aminek a refrénje, hogy "lesz még a Földön ellenségből barát"! Ez annyira bennem maradt, hogy egész nap dúdoltam magamban, de nem kapcsoltam a barátnőmmel való nehézséghez. Azonban késő délután hirtelen, "a semmiből" rám írt és megkérdezte, hogy elmennék-e Vele sétálni? Eleinte kicsit feszültek voltunk, de visszafelé jövet bocsánatot kért és mire hazaértünk teljesen helyreállt közöttünk a jó kapcsolat! (Gyenis Márta)
13./ IDŐS FÉRFI
Egy délelőtt, autóvezetés közben erős késztetést éreztem, hogy imádkozzak egy általam megtért, súlyos beteg bácsiért! Két hete voltam Nála utoljára, így nem tudtam éppen mi van Vele, de közbenjártam érte! Másnap elmentem hozzá. Ő a szobájában aludt, de a felesége azzal fogadott, hogy "képzeljem el, tegnap délelőtt a papa majdnem meghalt, olyan erős rohamai voltak"! Azonban, elmondása szerint egyszerre jobban lett, de nagyon kimerült, ezért alszik most is. (W.V.)
14./
Szigetvári evangélizációra készülve, otthon imádkozás közben kijelentést kaptam, miszerint általam fog megtérni egy anyuka a kisgyerekével! Ezt egy cetlire le is jegyeztem és zsebretettem, de hamar megfeledkeztem róla. Az evangélizáció végén szóltak a testvérek, hogy egy hölgynek vannak kérdései. Odamentem hozzá és rövid beszélgetés után úgy döntött, hogy megtér, át szeretné adni az életét Jézusnak! Közben csatlakozott hozzánk a 8 év körüli kisfia, aki addig a kutyájukra vigyázott. Végül még az anyuka egészségéért is imádkoztam, és csak eközben tudatosult bennem, hogy valójában pontosan az történt, amit Jézus előre megmutatott nekem!
Néhány héttel később, a következő szigetvári evangélizációra már én kértem az elözőhöz hasonló, konkrét kijelentést! Nem is maradt el a válasz, ami csupán annyi volt, hogy "testvérpár"! (Ezt is feljegyeztem.) Ekkor már a megérkezésünk után nem sokkal, látva az előkészületeinket, odajött hozzánk egy fiatal pár és kérdezősködni kezdtek. Hamar kiderült, hogy az ország másik feléből valók és csak néhány napra érkeztek Szigetvárra. Elmondták, hogy Ők is karizmatikus keresztények és a kérdéseik révén rövid, de jóízű beszélgetes zajlott le a hitről! Számomra pedig kiderült, hogy a kijelentés házaspárt jelentett, akik hitben a testvéreink. De úgy is okoskodhatok, hogy egy házaspár, akik az Úrban testvérei egymásnak. Mindenesetre valóban egy testvérpár felé szolgálhattam! (W.V.)
15./
Egyszer megkeseredve ébredtem a már hosszú ideje tartó anyagi nehézségek miatt és úgy döntöttem, hogy változtatok a tizedfizetési módomon! Tekintve, hogy a legnehezebb helyzetekben is kitartottunk hitben az anyagi kötelezettségeink terén, hirtelen úgy gondoltam, hogy ezt lehet az eddigieknél rugalmasabban is kezelni! Mindaddig folyamatosan írtam a bevételeinket és így azonnal mindenből félretettem a tizedet, hogy az első adandó alkalommal befizethessem. De most úgy határoztam, hogy erre nincs szükség, amikor úgy érzem és úgy látom jónak, csak akkor fizetek, hiszen Jézus látja a nehézségeimet! Mielőtt koradélelőtt elindultam otthonról, össze is gyűrtem és a szemétbe dobtam a papírt, amin a bevételeinket, így a tized kötelezettségeinket vezettem. Ezután - lévén szemétszálltási nap - ki is vittem a kukát a ház elé, az utcára. A tetejére még ráöntve egy kosárnyi újabb papírhegyet.
Mialatt el voltam az ügyeimet intézni, hamar megbántam a döntésemet! Hazaérve kimentem az addigra kiürített kukáért és, amint közeledtem felé láttam, hogy egy összegyürt papírlap hever mellette a járdán! Rögtön tudtam, hogy a "könyvelésem" az! Természetes módon egyáltalán nem megmagyarázható, hogy miként került oda a kuka mélyéről, amikor fölötte még rengeteg hasonló papírhulladék volt, ami közül egy sem hullott le! De én tudtam a magyarázatot és nagy megkönnyebbülést éreztem! Nem sokkal később, ima közben meg is kaptam az életreszóló korrekciót, amikor is azt mondta az Úr, hogy "ha esetleges a tizedfizetésem, akkor az Ő anyagi áldása is esetleges, de, ha pontosan fizetem, akkor sohasem fogok anyagilag megszégyenülni"! És valóban, azóta is bizonyságot tesz emellett! (W.V.)
16./
ENDRE Egészségügyben dolgozó testvérnő késztetést érzett arra, hogy az egyik hétvégén - még a járvány kitörése előtt - megtartott családi napon ne vegyen részt, hanem inkább vállaljon munkát! Ellenállt az erős kisértésnek, amit az amúgy megterhelő hétköznapok után egy baráti-családi együttlét jelentett! Anélkül, hogy tudta volna miért kell mennie, az adott napon dolgozott. Aztán egyszercsak lehetősége nyílt egy súlyosan beteg hölgynek beszélnie Jézus Krisztusról! Az állapota nem tette lehetővé, hogy a "szokásos" módon behívja életébe az Urat, de mégis a nyitottsága révén nyilvánvalóvá lett, hogy megtért! Aztán a nap folyamán egy már ismert, ugyancsak súlyos állapotú betegével, Endrével való beszélgetés révén kiderült, miszerint Ő egyenesen vágyja, hogy letegye Jézusnak az életét! Meg is tért! A testvérnőnek pedig újabb bizonysága lett az Úr vezetéséről és a Neki való engedelmesség szükségességéről! Aminek öröme felülmúl minden mást, még egy családi napét is! (W.V.)
17./
Egyik reggel, Biblia olvasás közben szólt hozzám az Úr, hogy az alábbi igéket küldjem el egy ismerősömnek: "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által MEGSEMMISÍTSE AZT, AKINEK HATALMA VAN A HALÁLON, TUDNI ILLIK AZ ÖRDÖGÖT, ÉS MEGSZABADÍTSA AZOKAT, AKIK A HALÁLTÓL VALÓFÉLELEM MIATT TELJES ÉLETÜKBEN RABOK VALÁNAK." (Zsidókhoz írt levél: 2/14-15.)
Meg is tettem, és kiderült, hogy pont akkor a halálfélelemmel voltak komoly küzdelmei! Isten Az, Aki a szíveket vizsgálja és nem késik el a szabadítással! (Wéber Andrea)
18./
Nagyon kimerültem a munkahelyi fáradalmakban, ami már lelki és fizikai rosszúlléttel járt! Azon gondolkodtam, hogy nem is megyek el a keddi Istentiszteletre. Mégis rászántam magam, de valójában figyelni sem volt erőm, nehéz volt kitartanom. A dícséret alatt - miközben egyre nehezebb volt - az "jött föl" bennem, hogy: "Pihenj kérlek!" De ennek reménytelensége miatt csak mégjobban elkeseredtem, hiszen másnap egy 24 órás ügyelet várt rám! Az alkalom végére az alakult ki bennem, hogy át kell adnom az ügyeletet! Meg is kértem barátnőmet (Mártit), hogy imádkozzon Ő is ennek a sikeréért! Másnap sokaknak próbáltam átadni, de nem találtam senkit, aki vállalta volna! Aztán a munkaidőm utolsó órájában felhívott egy kolléganő, hogy szívesen átveszi az ügyeletemet..., pedig előzőleg Őt nem is kerestem meg a kérésemmel!! Nagyon megörültem, elkezdtem sírni-nevetni, amit nem értett, de elmondtam, hogy pont ezért imádkoztam! Aztán rövid idő alatt sikerült teljesen megújúlnom! Isten hűséges! (T.Sz.J.)
