A HITRŐL MÁS SZÓVAL

Wohlfarth Viktor

                        Ez csak "ízelítő", további írások: 

                                 THE ARROWHEAD

                                     (A NYÍLHEGY)

Akard érteni!

A sír üres, mert Jézus él!
Ezért az igaz hisz és úgy remél!
Ám a hamis remény beteggé tesz,
Figyelj milyen vízből merítesz!
A tiszta forrás napról - napra erősít,
Nincs mellékhatás, csak erős hit!
De...

Ha nem tudod miért van a bajod,
Ha a tanácsot mindig kivülről kapod,
Ha nem javul egyre a belső életed,
Ha a jobbik feled folyton csak kéreted,
Ha a szíved örökkön kuncsorog,
Ha a keserűséged túlcsorog,
Ha ugyanúgy gondolsz, érzel, mint régen,
Ha az igazságtól mindig félsz éppen,
Ha nem bízol Magadban és másra bízod Magad,
Ha a biztonságod a tömeg erejéből fakad,
Ha Jézus és közted emberek állnak,
Ha Őt kitakarva szolgálnak,
Ha már félsz rossznak mondani a rosszat,
Ha nem érted, a jót rossznak mondani mit hozhat,
Ha nem mersz kiállni másért,
Ha elég, hogy valamit csak más ért,
Ha már azzal sem törődsz, amit Te tudsz,
Ha elhiszed, hogy végül mégis "befutsz",
Ha csak az számít mit mond a klérus,
Ha nem érzed, hogy így elhagytad Jézust,
Ha helyette egy rendszerrel kötsz házasságot,
Ha hűségnek hazudod a gyávaságot,
Ha nem mersz igaz lenni,
Ha nem tudsz vigasz lenni...

Akkor most kicsit gondolkodj el,
Akard érteni, hogy Jézus miért támadt fel!

Keresztény

Bármit gondolsz, a Kereszt tény,
De nem mindenki keresztény,
Aki annak hiszi, valja magát,
Vagy úgy áll rajta épp a kabát.
Sem, aki másnál többet mondja,
Meg, aki a torkodon lenyomja,
Vagy tudja fejből a Bibliát,
És mindig hangos áment kiállt.
A közösség sem garancia,
Ahogy nem minden párizsi lesz francia,
Nem számít a családi látszat,
Az otthon, ahol soha nincs lábszag,
A tisztes munka, okos gyerek,
A beszéd, amiben minden kerek,
A folytonos bőkezű adakozás,
Az "igazságért" való hadakozás...
Mindez gyakran üres hiábavalóság,
Ami mögött elbújik a valóság!

Mert a keresztény, az KRISZTUSI,
Nem jános páli vagy sixtusi,
Sem kálvinista vagy lutheránus,
Nem falusi vagy urbánus,
Nem pünkösdi és karizmatikus,
És nem valamelyik apa tipus,
Még csak nem is egy útszéli patikus,
Aki mindenre kikever valami szert,
De ölhet, ha elkövet egy gikszert!
Hanem olyan, akitől a hited feléled,
Aki mellett a békességet megéled,
Mert erőt ad a beszéde,
Nincs pálca vagy cukorka a kezébe,
Mégis meg akarod fogadni, amit mond,
Érzed, már nem ölhet meg a gond!
Az imája szabadít, gyógyító,
De egy Veled és nem valami hódító,
Nem vádol, nem kárhoztat,
Terel afelé, aki majd megváltoztat!
Nem fogadja el Rólad más beszédét,
Vélekedés helyett kivárja a próbád végét,
Nem felejti el, amit Érte tettél,
Meg akarja érteni amivé lettél!
Mert hitben lát, ahogy csak Jézus képes,
Keresztény az, akit Ő ilyenné tesz!

Ez sehol sem tanúlható,
Isten Szelleme az útmutató,
Tehát vigyázz milyen példát követsz,
Mielőtt túl sok lesz, amit elkövetsz!
Állj le, nézz körül,
Ne csapjon be, hogy mindenki örül,
Lásd a látszat vakolatot,
A foltot megtűrő patyolatot!
Ne félj, ha kell, egyedül maradni,
Csak akarj jó irányba haladni,
Ne köss kompromisszumot, légy radikális,
Viselj el többet annál is,
Amit mások normálisnak gondolnak,
Míg Te be, Ők már kigombolnak!
Ha Jézusé a szíved,
Akkor fontos, hogy abba ki vet,
Hát vizsgáld meg a termés minőségét,
Látod-e a Krisztusi Szív bőségét?
Kérdezel mielőtt bárkiről ítélsz?
Akarod érteni, akikkel itt élsz?
Ha sérelem ér mit lépsz?
Mást megvédesz vagy kitérsz?
De nem sorolom, érted a lényeget,
Jézus átformálja a lényedet,
De ezt hagynod kell, épp Neked,
És már hallhatod a lépteket,
Ahogy közelednek feléd az emberek,
Akik másnak nem kellenek,
Akiket szívesen kerülnél,
Ha a látszatnak felülnél,
De Te pont attól vagy keresztény,
Hogy Krisztus már nincs a keresztjén,
Benned él és Ő igaz,
Így sokuknak adhatsz még vígaszt!

Itt van!

Ébredj! Gyorsan, mert elkezdődött!
Már nem kell tovább elrejtőznöd,
Itt az idő, mindig ezt kerested,
Most eljött, eddig Te kergetted!

Kezdj el mindenért hálás lenni,
Jókedv híján, legalább úgy tenni,
Mosolyogj, ha sír is a szíved,
Mert, akkor még a sír is kivet!

A halott életre kel melletted,
A nap többet süt feleletted,
Énekelni kezd, aki eddig gyászolt,
Az apa bánja, hogy fiára durván rászólt.

Az engedelmes beszéd elfordítja a haragot,
Ölelni akar, aki eddig csak harapot,
A cinikus megértővé válik,
Minden sérelem porrá málik.

Gyógyulnak a lelkek, testek...,
Lásd Neked milyen évet festek,
Ha mától adsz, pedig úgy érzed semmid sincs,
Meg fog lepni, mennyi Benned a rejtett kincs!

Bőséges tartalék a vészre,
De ez nem tartozik az észre,
Pont nem úgy van, ahogy gondolod,
Nem akadály a sok gond, dolog.

Sőt, feltétel a próbában,
Hisz az ember könnyen ad jó dolgában.
Hát, mindig csinálj úgy, "mintha",
Így leszel Te a jó minta,

Mert valósággá válik, amit mutatsz,
És többé a szívedben nem hiába kutatsz,
Örökké meg fog újulni a békességed,
Ez lesz Jézustól a legfőbb ékességed!

Áldott Újévet!

Tudj segíteni!

Krisztus nem a világ ellen harcolt,
Te se ott kakaskodj,
Az "ember" felé fordítsd az arcod,
Süllyed a hajó, hát kapaszkodj!

Had csimpaszkodjanak Beléd, akik tudnak,
Akik elhiszik a beszédedet,
Akik elől mások futnak,
Te öleled Őket, nem szégyenled!

Krisztus a "tudatlanokat" tanította,
De még többet gyógyított,
A láncokat szakította,
Szolgált és nem hódított!

Ne háborogj a világi bűnökön,
Isten is ezt mondja Neked,
Indulatod csak tetszetős műköröm,
Ami alatt a valóság sorvad és reped!

Ne fecséreld az erőd a kor tüneteire,
Hiszen Jézus sem ezt tette,
Akit látsz, annak szólj: "Ülj le ide!",
És segíts, amint Ő beléd vetette!

Az ellenség Isten nevében támad,
Ahogy Őt és tanítványait,
A Te próbád, hogy viseld a vádat,
És olvasd benne a Rád rontók bizonyítványait!

Lásd belőlük, ami ellen küzdened kell,
Mert ez fog megölni sokakat,
De Te is az az egy leszel,
Aki másokért, ha kell, mindent odaad!

Ez a Hit! Amit tettekkel vallasz!
Jézussal embereket mentesz,
Nem teher vagy, hanem ballaszt,
Nem borítasz, helyre billentesz!

Akiknek érteni kéne és segíteni,
Azokra fölötted nem számíthatsz,
Ez ellen nem is tudsz semmit tenni,
De legalább ima közben ritkábban ásítasz!

Tehát ne a világot lesd,
Hogy kik a gonosz-botrányosak,
Mert ítélet először azokon lesz,
Akik Isten népében kormányoznak!

Egyetlen dolgod, embereket választás elé vinni,
Dönthetnek régi és új élet között,
Demonstrálni, hogy van miért Jézusban hinni,
Mert a nevében hatalmad van a bajaik fölött!

Tedd ezt, a világot meg hagyd folyni,
A mintát kövesd, az egy igazt,
Senki ne tudjon majd okolni,
Hogy nem nyújtottál Neki vígaszt!

Kire figyelj?

A szíved ajtó, amin ki-be járnak,
van, aki suttog, mások kiabálnak,
egyik visz, másik hoz valamit,
némelyik őszinte, sok csak alakít!

Dönthetsz, becsukod és kizársz másokat,
de ne féltsd, hisz kiállt már sokat,
nem védened kell, hanem edzeni,
hogy tudj vele valamit kezdeni!

Azért van, hogy másokért dobogjon,
folyvást zárt ajtókon kopogjon,
megnyisson szíveket az átjárásra,
hogy végre vágyjanak a járkálásra!

Emberben csalódhatsz, ez ilyen pálya,
nem húzunk egyszerre, ez nem egy gálya,
van, aki a haladást Tőled várja,
de mindig akad valami aggálya.

Más próbál őszintén segíteni,
de mégsem tud semmit tenni,
aztán, aki egyenest Neked támad...,
Rá ki se nyisd a szádat!

Arra figyelj, aki nem akar megváltoztatni,
ha hibázol sem fog kárhoztatni,
de kérésre segít formálódnod,
aki mellett kevesebbet kell rágódnod!

Ő szeret, mert mindig bízik Benned,
na, Vele kell együtt menned!
Megváltoztatni egyedül Isten tud Téged,
Neki pedig nem kell más, csak kérjed!

Megtörtént a helycsere

"A világ bölcsessége bolondság Isten előtt",
de ne nézz hülyének minden járókelőt!
Csupán lásd, hogy amit az emberek tesznek,
ahhoz értelmet magukból vesznek!
Mindenre van magyarázat, valami okosság,
ám, ha mégsem hat az orvosság?
Amikor olyan történik, amit nem fog az értelem,
vagy ki mondja meg mi az a végtelen?
Az űr miért tágul féktelen,
és mi vezessen, az észérv vagy az érzelem?
Tudja-e bárki mi az élet,
és, aki meghalt mivé lett?
Miként működik az agy és mi van a tenger mélyén?
A föld belseje sem az, ami? ... Még kiderül a végén!
Miért jobb hinni, hogy minden véletlen,
csak úgy történik kéretlen?
Miért lett Istenné a tudás,
hogy nem volt elég még a bukás?
Az evolució ellen miért nem érv a lehetetlen?
Pedig csak azt mutatja, hogy az élet értelem nélkül tehetetlen!
Várhatjuk, hogy hiányzó láncszemek bukkannak elő,
meg betölt minket a "kozmikus erő",
ősrobbantunk és törzsfejlődtünk,
üstökös vízéből emberré lettünk.
Szerveket növesztünk és már itt a fejcsere,
a szívekben megtörtént a helycsere!
Magunkat ültettük annak a trónjára,
akit, ha baj van sem hívunk, csak utoljára,
pedig várja, hogy Őt válasszuk,
életünkben feltámasszuk!
Mert jókedvében teremtett minket,
és, amikor elhagytuk sem csak legyintett,
de nem Rá nézünk, hanem az észre,
holott egy válaszunk sincs, csupán nem vesszük észre!

Az árulás!

Az árulás szintelen, szagtalan,
alattomos és hangtalan.
Csak akkor látod, ha megtörtént,
amikor a látszatot már megtörték,
lehull az álarc, a metszőfog kivillan,
a közös múlt hirtelen elillan.
Mert az árulhat el, aki sokat tud Rólad,
nem csupán ismer, futólag,
de úgy érzi bántottad vagy fölülmúltad,
eldobja, hát a közös múltat.
Barát, testvér vagy a másik feled,
a sértett szív könnyen feled!
A hűtlenség nem bűn a szemében,
az okok ott gyűltek a zsebében,
így következmény, amire van magyarázat,
nem érti mi benne a gyalázat!
Jézust is elárulta Júdás,
akkor miért Téged lenne túlzás?
Hát viseld, ha így van, javadra válik,
az árulókkal Isten majd elbánik! 

A hűség

A hűség a legerősebb fogódzó,
mert bárki is a melléd lopódzó,
sötét árny vagy kedves alak,
könnyen ledőlnek a falak,
ha nem ragaszkodsz, akihez kell,
nem törődve a miértekkel!
Örök mentőmellény a hűség,
megtart, ha nő a szívben a hőség,
a dermesztő hidegben is menedéked,
a lejtőn pedig egyetlen féked!
Segít, ne szédülj a magasban,
erőt ad, hogy bízhass magadban,
lent a sötétben is irányt mutat,
friss vízzel tölti meg a kutad.
A hű tudja mit - miért tesz,
ad és, ha nem kap sem vesz,
kibírja, míg megkapja, ami jár,
biztos benne, megéri a felár!
Mert végül többet fizet, de többje is lesz,
a hűséggel nagyot merítesz!
Ezért a hű nem fog oldalt kimenni,
nem jön le a keresztről pihenni,
tűr, hagyja magával megtenni,
akkor is, ha ez ma nem trendi

Hagyd a látszatot!

Hogy minek látszol, ne csapjon be soha,
A Te apád nem egy mostoha,
Csak épp az emberi vélemény nem érdekli,
De Benned Önmagát feléleszti,
És valósága a szívben rejlik,
Az pedig süt, sem csak sejlik,
Ezért köréd gyűlnek melegedni, akik fáznak,
Mert, ahol Jézus van, ott nem vakít a látszat!

Nem fedi el kűlcsín az igazságot,
Mert a benső munkálja ki a sármot,
Nem kell "tökéletes" életet építeni,
Mert fontosabb a kézzel Krisztusként érinteni,
Nem "illő" kimunkált beszéddel lódítani,
Mert minden szónak tudni kell gyógyítani,
Nem jó hamis harcokat vívni,
Mert magunkon kell erővel bírni!

De, akkor Jézus tanít, formál, megtart,
Hogy olyan légy, mint Ő..., ez amiért meghalt!

Érted vagyok!

Akárhol is kereslek,
Te mindig ott állsz,
nem látlak, de rám vársz.
Akárhol is kereslek,
megtalállak én...,
de érzem, hogy már jössz felém!
Vágyom látni Téged,
ahogy mindig képzelem,
állok Veled szemben Jézus,
előtted az életem.
Értelmet nyer minden,
minden, amit megéltem,
mert Tőled kaptam ingyen,
többet is, mint reméltem!
Soha nem láttam még szebbet,
Te mindennél többet érsz,
gyere és ölelj át Jézus,
mert a valóság, hogy élsz!
Nálad nem kaphatok följebb,
és másra nem is vágyom,
csupán ölelj át Jézus,
Érted vagyok a világon! 

Akkor hívj!

"Aki hisz, annak minden lehetséges."
Ez lehet Neked nevetséges,
Úgyhogy bátran kacagd ki Magad,
Látom a könnyed is kifakad!
Kérdezel és nem vársz választ,
Minden kétely egy újat támaszt,
S most, hogy elmondtad miért jobb nem hinni,
Szeretnél engem is Magaddal vinni.
De nem ugyanazt az utat járjuk,
Az idő majd megmutatja ki hová jut!
Ez nem versengés, ne érts félre,
Nem győzködlek, hogy borulj térdre,
Csak arra kérlek, láss és hallj,
És amikor sok lesz a sírás meg a jaj,
Amikor már nem hallod a nevetésed,
Életedet rég nem érted...,
Az a mondat emlékedben legyen tiszta,
Tudom, hiába kereslek, de akkor hívj vissza! 

Örömmel jövök!

Jézus! Jézus! Szeretlek Téged,
Éjjel - nappal követlek, végleg,
Vágj le minden köteléket,
Hogy túléljem ezt a röpke létet!

Tisztán lássam Benned magam,
Mert az új élet az mindig ma van,
És a mából épül a véget nem érő,
Így leszek Veled örökké élő!

Együtt járunk, kéz a kézben,
Kanál vagyok egy csupor mézben,
Csurgatod velem édes valódat,
Reménnyel töltve az élve halókat!

Nem nézek hátra, csak előre,
S néha felülök egy felhőre,
Amit Te küldesz, hogy messzebb lássak,
Tudjam, mindig lesz egy másnap!

Így könnyebb aztán tovább menni,
Élni és nem csak tovább lenni,
Rád szegezem szemem,
Amit mondasz, teszem!

Mert értem szólsz, nem Magadért,
Ez olyan, amit az "én" csak maga ért,
Te vezetsz egyenként minket,
És sajnálod, aki Rád legyintett!

De én nem lankadok, örömmel jövök,
Ettől még láthatnak könnyek között,
Boldogságom szívbeli valóság,
Élek! Ez gyönyörű adósság!

Lázadó vagy igaz?

Az én életemben nincs Orbán meg Gyurcsány,
Hiába nézel rám ilyen furcsán.
Nem harcolok a meleglobbi ellen,
Mert látom, hogy ez egy korszellem.
Nem rajzolok Mohamed karikatúrákat,
Szerintem mást megalázni mindig gyalázat.
Értem, hogy van, aki az abortusznál jobbat nem tud,
És sajnálom, mert azt hiszi nincs, csak egy út.
Ha elönt a migráns áradat, az rossz, de nem félek,
Gyanítom jön még más is, amit nem kérek.
A muszlimokat sem akarom megzabolázni,
Tudom, a hit szívbeli, nem lehet bemagyarázni.
De nácikat sem szeretnék vadászni,
Túlkönnyű a fotelból hadonászni.
Közszereplők életébe nem ásom bele magam,
Hiszen minden megtörtént már, ami ma van.
Nem adnám életem a bálnák megmentéséért,
És az sem zavar, ha a többség kevéssé ért!

Mert nem ezekért születtem újra Jézusban,
Hanem, hogy hirdessem, két út van!
Az egyik, ahol a tömeg jár és önmagát hergeli,
Vagy a másik, ahol Krisztus az övéit felkeni!
Így segít mindig a lényegre koncentrálni,
Ahol a többiek elesnek, Te ott tudj helytállni!
Lásd, hogy minden ember Isten teremtménye,
És Benned van az Ő reménye,
Mert elvárja, hogy Rajtad keresztül utat tőrjön,
Aki gyilkolt vagy öngyilkolt, az többé ne öljön,
Se szóval, se érzelemmel, se tettel,
Igazságvágya érje be a kereszttel!
Lehet, ez az egódnak sovány vigasz,
De döntsd el, lázadó leszel vagy igaz!

Mindig másképp

Aki magányos, társra vár,
Akinek van, unja már.

Aki éhes, annak gyomra korog,
Aki jóllakott, unottan morog.

Aki építkezik, tele van vele,
Aki nem, belekezdene.

Aki hajléktalan, nem akar fázni,
Aki lakhat, kiáll ázni.

Aki dolgozhat, nem szeret,
Aki csinálná, annak nem lehet.

Aki iszákos, leszokna,
Aki nem próbálta, most inna.

Aki magas, meggörnyed,
Akik alacsonyak, álmukban megnőnek.

Aki gyerek, felnőtt lenne,
Aki felnőtt, visszamenne.

Akinek barna, szőkíti,
Akinek már szőke, lenöveszti...

...Így éldegélünk, sanyarúan,
Mert sohasem jó úgy, ahogy van!

(1997.11.)

Akkor

Ne szavakban élj, hanem cselekedj,
De, ha harcolsz se verekedj,
Hidd el végre, hogy szerethető vagy,
Hagyd a múltat és most úgy adj!

Mert többet érsz, mint eddig gondoltad,
Az önbecsülésed mind beljebb gomboltad,
Mára szűkösen szorongsz Magadban,
Mindig árulóidra lelsz a szavakban.

Nem jó így élni, nincs mit remélni,
Beszéded már nem tud zenélni,
A külső ingerek néha löknek Rajtad egyet,
Ám az adni-kapni mostanra kegy lett.

Hiszen Neked sincs, de azért adsz,
Így mártírként fogadod, ha épp kapsz,
Örömöd folyton ürömmel ízesíted,
Ezért keserű lesz az is, ami segíthet.

Nem tudhatod mennyien szeretnek,
Mert Nélküled semmit sem tehetnek,
Neked kell előbb elfogadni Magad,
Hogy lásd, a szeretet mindkét fele ragad!

De csak, ha leteszed az elvárásokat,
Akkor a kevés is jelenthet sokat,
Akkor nem számít ki-mit viszonoz,
Akkor a szíved az életbe visszahoz!
Akkor örömöd leled Magadban, nem félsz,
Akkor folyton kapsz, úgy is, ha nem kérsz!

Nektek üzenem, akik...

Ha rosszat akarsz másnak,
Ha a háta mögött bántod,
Akkor egy vagy, akik sírokat ásnak,
De vigyázz, magukat temetik a vádlók!

Ha támadod azt, aki Neked sosem ártott,
Ha nem tudsz letenni róla, utánna nyúlsz,
Akkor Téged a gonosz már magával rántott,
Észre sem veszed és sötét utcába húz!

Ahol elégtételvágy, bosszú ver gyökeret,
Ahol már nem láthatsz tisztán,
Ahol szoros-erőssek a kötelek,
Ahol a hazug beszédet isszák!

Ahol embereknek kell megfelelni,
Jó pontokat gyűjteni a "nagyoknál",
Mindig új ellenségekre lelni,
Ettől élnek, mert a szív halott már!

Ahol másnak segítesz haragudni,
Megbotránkozol azon, amit pedig csak hallottál,
A valót nem is akarod Magad tudni,
De vigyázz, a helyeden már egy halott áll!

Ahol Krisztus tehet bármit,
Ha azt, akivel, aki által, méltatlannak tarják,
Ahol a szónok csak tudásával ámít,
A lelkük rajta, ha Ők ezt akarták!

Jézus csak jót végzett, gyógyított, tanított,
És ezt sokan elfogadták, sőt, kérték,
De, amikor néhány ellene hazudott,
Amit addig kaptak, már nem volt érték!

Fontosabb lett az emberi tekintély,
A rendszerhez való lojalítás,
Mert, aki gyenge az szolga, és gyáván itél,
Az igazság nem priorítás!

Jézust utálva megfeszítették,
Néhány főpap beszéde révén,
Hazugsággal bekerítették,
Hogy hatalmat vegyenek a vérén!

De akár hazudott valaki, akár "csak" elfogadta,
A bűne a pokolba vitte,
Ám mire mindezt felfoghatta,
Már késő volt, pedig mindvégig azt hitte...!

Csak kérd!

Jobb, ha letöröd feltörő kényes közönyöd,
S életed, napjaid végre megköszönöd!
Mert a hála a fásultság halála,
Hát vésd a szíved falára:
Nem véletlenül, céltalan születtél,
Nem csak, hogy legyél, azért lettél,
Nem egy púp vagy valaki hátán,
Nem is cipőtalpra ragadt kátrány,
Sem maradék vagy vakarék,
Akiből van épp elég,
Egy értéktelen nulla,
A szokottnál élénkebb hulla!
Nem vagy semmire sem méltatlan,
A jövőd nem egy mély katlan!
Igaz, űrhajós sem vagy,
Sem írigyelt agy,
Az elnök nem Te lettél az USÁBAN,
És aranyad sincs öttusában,
Az autogrammod semmit sem ér,
Nem leszel utca vagy tér...!
De a láthatatlanságod manipuláció,
Célja a teljes kapituláció,
Hogy elhidd, nincs semmid,
Ne is akarj, csak kaparj,
És vedd komolyan, az élet pont olyan!
De nem kell, hogy Te légy a hiábavalóság mártírja,
Csak kérd és egy kéz a sorsodat átírja!

Kövesd bátran!

Nem elég, ha csak emberen keresztűl szól hozzád Isten,
Mert, ha elhal a szó, még elhiszed, hogy nincsen!
Akard megkapni Te a teljes valóságod,
Ne tűrd kényelemből a gyarlóságod,
Ami mindig ugyanazt a nehézséget okozza,
És nincs, aki a csomókat oldozza,
Mert nem kényszerülsz a végsőkig változni,
Így lesz, amikor már késő imádkozni!
Jézust kövesd, ne valamely mását,
Merd forrón enni a kását!
Ahhoz, hogy megismerd, embert is használ,
Ám a sorsod nincs egynél vagy egy kasztnál,
Nyájba hív, ahol Ő a Jó Pásztor,
Elmondat Neked mindent, jó párszor.
De azért, hogy Őt kövesd, bátran,
Mivel nem tag lettél egy elit pártban,
Hanem melósnak szán a mocsárban,
Amibe oly sokan beragadnak,
Ahol a vízes bokák bedagadnak,
A nyelv letapad, a légzés elakad...,
Na, itt van dolgod, nyújtsd a kezed,
A másikkal meg fogd, Akitől az erőt veszed!

Ám, ha Magadért élsz, akkor Benne nem bízol,
Elkábít, hogy a szemekben még hízol,
Holott már elvesztettél mindent, nincs életed,
Az "Új" nem kellett és becsap, hogy a régit még élheted!
Mert kifelé figyelsz, a látszat pedig megtévesztő,
Élőnek látszik a sok halott szemfényvesztő,
Akik zajosan hirdetik, hogy Velük minden rendben,
Csak Te bizonytalanodsz el, ha leülsz csendben.
Lehet, sokban más vagy, de belül maradtál a régi,
Viszont Jézus pont ezt az egyet kéri,
Hogy ebben változz gyökeresen,
Ne azt várd, hogy Ő keressen,
Hiszen Benned él, a Szent Lélek által,
Hát számolj le minden érzelmi gáttal!
Ne fogadd el többé, hogy van bármi ok gyűlölni,
Isten nevében sem lehet (ha csak szóval is) bűn nélkül ölni,
Segíteni másoknak a botránykozásban,
Együtt harsogni a sok vádaskodásban,
Az "igazságot" valakiről egy harmadiktól elfogadni,
Nem utánna járni, hanem "késszen kapni"!
A szívedben Jézus nem ilyen, hát ne engedj másnak,
Ne legyen közöd azokhoz, akik sírokat ásnak!
Akarj változni, cselekedj! Gyorsan!
Keresd az igazi dolgod és add, amid most van,
Szolgálj vele és ez a Te személyes ügyed legyen,
Van már Urad, ne hagyd, hogy más megvegyen!

Kelj fel!

A kakaós csigának kirágod a közepét,
Az élet java kell, ám semmi sem elég!
A napok vánszorognak, de a idő repül,
Érzed, ez egyszer még sokba kerül!

A hiábavalóság félelme tart fogva,
Ha leszáll az éj, csak nyüszítesz a sarokba.
Körmöd rágod és sírva gyalázod magad,
Féled a reggelt, hogy egy újabb nap rád szakad!

Hát kelj fel, és könyörögj, kérj fényt a sötétbe,
Nem akarhatod, hogy egyszer így legyen vége!
Imádkozz, és szólj magadért, csak pár mondat kell,
Többé ne a sarokban találjon a reggel!

Harapjál a kakaós csigád csupasz szélébe,
S hagyd a közepét, a legjobbat a végére!
Mert van, aki átvisz az életed minden napján,
És a célban ott vár, fényesebben a napnál!

Legszebb álmaid meghaladja az Ő terve,
Súlyát veszti életed minden makacs terhe!
Megmutatja az utat, nem is kell keresni,
De, csak ki elindult, azt lehet vezetni!

Köszönöm Jézus!

Köszönöm, hogy bennem élsz és tanítasz,
Köszönöm, hogy nyugtatsz és nem vadítasz.
Köszönöm, hogy vezetésed nem idomítás,
Mert barátság, nem pedig hódítás!
Köszönöm, hogy megbocsájtasz, mindig és mégegyszer,
Hogy ilyen sokszor lehetett "csak most, még..., egyszer"!
Köszönöm, hogy hitben látsz, nem szégyellsz,
Ha már túl nagynak tűnsz, letérdelsz.
Köszönöm, hogy tereltél, amikor még nem is hittem Benned,
Köszönöm, hogy "akkor", "ott" volt erőd megtenned!
Kiittad a poharat, amit pedig nem kívántál,
Értem is..., és ezt felfogjam, hűen kivártál.
Köszönöm, hogy ezáltal létezem és Veled járhatok,
Köszönöm, mert ennél többet nem kívánhatok!
Ez elvezet mindenre, amitől jó az élet,
Amikor nem csak vagyok, hanem tényleg élek!
Fejem mindig az Öledbe hajthatom,
Te szólsz és én csöndben hallgatom,
Szívem lenyugszik, lélegzetem csendes,
Érzem, amint belül egyre nagyobb rend lesz,
Én csak szereplő vagyok és Te, aki rendez!
Köszönöm!

Igazság és irgalmatlanság

"Ami a szívemen, az a számon...,
Mondom, még, ha meg is bánom!"
Ismerős? Ez talán Te vagy?
Itt az ideje, hogy feladd!
Ha nem is bánod, de térj észre,
Van, hogy amit látsz se vedd észre!
A meggondolatlanságra ne légy büszke,
Mert beszéded a szíved szülte,
És a keménység nem erény soha,
Aki így szeret, az mostoha!
De lágyan se szólj bele más életébe,
Maradj bölcs, a véleményt félre téve!
Egyébként éket versz vagy gátat emelsz,
Csak okozol és nem kezelsz.
Igazság és irgalmatlanság között a vonal vékony,
Vigyázz, mert a bizalom illékony!
Ha már szóltál, mindegy mosolyogsz, vicsorogsz,
Lyukat ütöttél a másikon, amin kicsorogsz!
Mielőtt mondod, vizsgáld meg, szükséges-e?
Ne hidd el, hogy Te vagy a "SZÜKSÉG SE",
Aki sportot űzöl a megmondásból,
Mert Tőled bőven jut a megoldásból!
Nézd meg Nálad nincs-e elég teendő?
Talán az életed egy billegő teknő,
Amiből kilöttyensz, rá másra,
Nyomot hagysz, hasonlót a savmarásra!
Lehet, kis seb, de sokáig fáj,
Gondold meg, most kell, hogy leállj!
Vedd a fáradságot, nézz a dolgok mögé,
A Te igazad miért lenne az Övé?
Értsd meg a másik mit, miért tesz,
Ez még nem jelenti, hogy egyet is értesz,
De ne azt keresd, mi a rossz másban,
Ha tanítani akarsz, légy első a tanulásban!

Ez még nem.

Nyugi, ez még nem az ítélet!
Sőt! Érted van még itt élet!
Más halt meg helyetted,
Ezért, hogy a lábad a földre tehetted!
Abban a reményben adta oda magát,
Hogy Neked is esélyt ad, ha legyőzi a halált!
Rád gondolt fájdalmában,
Így születhettél meg a mában!
Vesztével a legnagyobb győzelmet aratta
(mert nincs feljebb, csak alatta),
Ezzel a lehetőséget megadta,
Hogy felelős légy a sorsodon,
Ne nézd tétlen, amint a sors sodor!
Tudd lerúgni a múltadat,
És elhagyni a vert hadat,
Akik egymást húzzák folyvást vissza,
Mind romlott gyümölcs levét issza,
Ami Bennük tovább rothad,
Mert a bűn, ahol hagyják, ott hat!
Állj meg és nézz végre körül,
Lépj ki Magad mögül,
Hagyd ott azt a régi valakit,
Mert kell egy új alak itt,
Aki végre jól alakít!
A Te életedben, az igaziban,
Hős ott kell, nem a moziban!
Mert azzá tesz, akinek ez a természete,
Hisz senkinek sincs, csak egy élete,
De annak pont az a lényege,
Hogy dönthess: a megváltást kéred-e?